A "falu bolondja" és a minjen – avagy Talmud és modern orvostudomány – HH Váérá (K)

Számos misnai traktátus hasonló megfogalmazással kezdődik: "mindenki vághat húst, kivéve..." Az említett kivételek közé tartoznak a süket-némák és a szellemileg visszamaradottak. A közös nevező ezekben az esetekben a tudat [dáát] hiánya, és pontosan ezt a kérdést kell megvizsgálni a minjen esetében.

Forrásgyűjtemény

Ellentmondás a Sulchán Áruchban

A Sulchán Áruch Orách Chájim 55. fejezete, amely a Kádis törvényeiről szól, érdekes módon alig említi ezt a problémát, pedig a Misnában mintegy nyolcvan helyen szerepel a "süket-néma és szellemileg visszamaradott" formula. Számos traktátusban találkozunk vele: Trumot, Eruvin, Ros Hásáná, Megilá, Chágigá, Jevámot, Gitin, Bává Kámá és még sok más helyen.

A Sulchán Áruch első pontja szerint a minjenhez tíz férfi szükséges: "nem szabad úgy, hogy későbben vagyunk, mint tizen", azaz férfiak, nem rabszolgák (már nincsenek rabszolgák), és nagykorúak. Itt kimarad az, amit várnánk - nem említi a süket-néma és a szellemileg fogyatékos esetet.

A döntő ellentmondás

A probléma a nyolcadik pontban válik nyilvánvalóvá. Ez a pont azt mondja: "A süket, aki beszél, de nem hall, vagy hall, de nem beszél" - tehát nem süket-néma, hanem csak süket vagy csak néma - "az hozzáadódna a minjenhez."

Ez meglepő ellentmondást teremt. Az első pont alapján úgy tűnik, hogy a szellemileg fogyatékos nem jelent diszkvalifikációt a minjen szempontjából. A nyolcadik pont viszont már úgy kezeli, mintha a süketség vagy némaság önmagában is diszkvalifikáció lenne, hasonlóan a szellemi fogyatékossághoz.

A Biur Halacha magyarázata

A Misna Berura Biur Halacha című kommentárja ezt az ellentmondást vizsgálja. A 199-es fejezetben azt találjuk, hogy a szellemileg fogyatékos is beszámítható, "hogyha odafigyel, és érti". Tehát lehet valakinek valami baja - például bipoláris depresszió -, ami nem egészséges kondíció, de ezzel együtt nem elrugaszkodott feltételezés, hogy tudja érteni és egyetérteni az imával.

A zimun (az étkezés utáni áldásnál mondott felhívás) esetében is van hasonló kritérium. Ott is beszámít valaki, hiába van bipoláris depressziója, ha megfelel a feltételeknek. "Valamennyire a te neked az észre van bízva" - a belátásodra van bízva, hol húzod meg a határt.

Fontos hozzátenni, hogy ez rabbinikus rendelkezés, nem tórai parancs. A rabbik így rendelték el az ima rendjét, hogy csoportban imádkozunk. Ha a megítélésed szerint valaki a spektrumon egy kicsit melléfogja, "nem fog összedőlni a világ".

Ateista a minjenben?

Érdekes kérdés, hogy az ateista beszámít-e a minjenbe. A 11. pont szerint: "Egy avárján, egy vétkes, aki megszegett egy rabbinikus rendelkezést, vagy megszegett az Örökkévaló rendelkezését" - ha nem átkozták ki, akkor beszámít.

A kulcs azonban: "Ez csak akkor, hogyha nem tagadja a Tórát, nem tagadja az Örökkévalót." Ha valaki azért szeg meg valamit, mert nem bírja - dohányfüggő, és nem bírja dohányzás nélkül a szombatot, vagy disznóhús-függő -, az más, mint aki elvi ellenvetése van, mert dialektikus materialista. Őt nem számítjuk be a minjenbe.

Mose Feinstein rabbi enyhítése

Honnan van az egész minjen? A tíz kémtől (meraglim). Ők sem voltak eléggé jámborak - az Örökkévaló azt mondta, hogy bemegyünk Izraelbe, ők pedig azt mondták, hogy nem megyünk be. Konkrétan vele szemben vitatkoztak. A másik érve: tinok senisbá, azaz a tudatlanságból fakadó lázadás.

A talmudi kritériumok

A Chágigá traktátusban találjuk a talmudi kritériumokat: "Ki az, aki bolond? Aki egyedül kimegy éjszaka. Aki a temetőben alszik, éjszakázik. Megszaggatja a ruháját."

Egy másik verzió szerint: "Az, aki elveszíti, amit adnak neki" - például adsz neki egy telefont, és kettétöri.

Ezek a talmudi kritériumok nem feltétlenül felelnek meg a modern orvosi szempontoknak.

A Misna Berura 12. pontja magyarázza: "Nem egy valóságos szellemi fogyatékosról beszél, hogy hozzáadjuk a minjenhez, hanem csak olyan, aki nem annyira bölcs, mint a többi ember, és őt úgy tartják, hogy ő a bolond" – relatív, és nem abszolút értelemben.

A Sulchán Áruch Chósen Mispátban is szóba kerül: van, aki néha nem normális, néha igen. Amikor normális, akkor beszámít. Ha bevette a gyógyszerét, beszámítjuk.

A Rámbám megközelítése

A Rámbám, aki orvos volt, azt mondta a tizedik században, hogy ezeket a talmudi példákat nem kell olyan komolyan venni. Ezek csak példák. De ha valaki látja, hogy tényleg problémája van, és nem produkálja egyiket sem, az is lehet probléma. "Amit lát a dáján, amit ahogy megítéli a bíró, úgy látja. Nem lehet ezt tökéletesen leírni."

A gyakorlati kritériumok összefoglalása

A Sulchán Áruch szerint nem számítjuk be azt, aki:

• Elveszítette a szellemi épségét, "és össze-vissza beszél mindig"

• Rövid idő alatt váltogatnak a percepciói, egyszer itt van, másszor ott

• Összekever valóságot és képzelgést

• Nem fejlődött mentálisan, és annyit tud, mint egy gyerek

• Olyan súlyos depresszióban szenved, hogy nincs kapcsolata a külvilággal

• Demenciában szenved, és "elvágattatik az elméje által a külvilágtól, és nem is tud válaszolni"

Viszont: "Hogyha amikor kérdezik, hogy egyébként hogy vagy, akkor válaszol. Egyébként milyen nap van ma? Válaszol" - az már más eset.

Ha valaki változékony, az az ember egyéni megítélésére van bízva.