A frigyládához mindenki hozzájárul – HH Trumá (K)

A heti tóraszakasz olvasásakor feltűnő jelenségre bukkanhat az alapos olvasó: a szentélyépítés parancsolatai hol egyes számban állnak (veászítá – „csináljad"), hol többes számban (veászú – „csináljanak/csinálják").

Ha az ember végigköveti a szöveget, kiderül, hogy szinte minden tárgy – az asztal, a hajlék, a különböző eszközök – esetében egyes számban áll az utasítás, és minden esetben Mózeshez szól.

Egyetlen kivétel van: a frigyláda. A frigyláda az egyetlen tárgy, amelynek elkészítésére a parancs többes számban hangzik el.

A Rámbán magyarázata

A Rámbán (Náhmánidész, XI–XII. századi középkori rabbinikus tekintély) felteszi a kézenfekvő kérdést: miért éppen a frigyláda az egyetlen kivétel? Egyik magyarázatként hagyományos, talmudi forrásokra támaszkodó választ ad, másik magyarázatként pedig saját gondolatát osztja meg – ami jellemző szerkesztési módszere. Ez utóbbi szerint azért szól a parancs mindenkihez, mert a frigyláda annyira szent, hogy mindenki méltán részt vehet benne, mindenki kiérdemelheti.

A Midrás válasza

Maga a Midrás is felteszi ugyanezt a nyilvánvaló kérdést: miért áll az összes többi tárgynál egyes szám, és miért éppen a fridládánál áll többes szám? A válasz szerint Isten azt mondta: jöjjön mindenki, és foglalkozzék a frigyládával – érdemeljenek ki részt a Tórában. Sőt, a Midrás szerint még az is számít, ha valaki csupán egy kalapácsot hoz, amellyel mások a frigyládán dolgoznak – ez már elegendő ahhoz, hogy legyen egy kis érdeme benne. Mindenki részesedhet, bármilyen csekély is a hozzájárulása.

Párhuzamként a temetési szokás is felidézhető: a koporsót mindenki egy kicsit viszi, hogy mindenki részt vegyen a micvában.

A Kli Jákár és a Tóra koronája