A hitetlen mártír esete, 1. rész – a bálványimádó város példája

A mai tanítás az Emor hetiszakaszhoz kapcsolódik, méghozzá két szálon is. Az első szál a kohénok tisztasági törvényeivel függ össze, a második a Kidus Hasem — az Örökkévaló nevének megszentelése — fogalmával, amelyről a szakasz szintén explicit módon rendelkezik.

A kohénok és a halotti tisztátalanság

A Tóra azt mondja Mózesnek:

„Mondd meg a kohénoknak, Áron fiainak, és mondd meg nekik: Egy léleknek ne tegyék magukat tisztátalanná a népében."

A következő vers pontosítja ezt: kivételt képez a közeli rokon — anya, apa, fiú, testvér —, akinek eltemetésekor a kohén megtisztátalaníthatja magát.

Az alapkérdés tehát: miért tilos egyébként a kohénnak halotti tisztátalanságot szereznie? A válasz az, hogy a kohénnak tisztának kell lennie ahhoz, hogy a Szentélyben szolgálatot végezhessen. Aki tisztátalan, nem végezhet áldozati szolgálatot.

A „népében" kifejezés értelmezése

A vers azt mondja: „a népében ne tegye magát tisztátalanná." Mit jelent ez pontosan? A Talmud magyarázata szerint nem csupán arról van szó, hogy zsidó temetőbe temessen — ezt magától értetődőnek veszi. A kulcskifejezés arra utal, hogy aki „a nép útjain jár", azaz a közösség életmódját követi és annak része. Abáje erre vonatkozó megállapítása szerint ez akár olyan valakire is vonatkozhat, akinek szülei „eltávolodtak a közösség útjaitól" — ami a talmudi szépítő nyelvezet szerint azt jelenti: elhagyták a vallást, áttértek.

Ez önmagában is figyelemre méltó gondolat: a Tóra nem azt mondja, hogy „aki az Örökkévaló útján jár", hanem azt, hogy aki „a néppel van együtt" — a közösséghez való tartozás az, ami számít.

A halál mint engesztelés

Ezen a ponton a tanítás a Szanhedrin traktátus 47. oldalához fordul, amely részletesen tárgyalja azt a mélyen filozofikus kérdést:

engesztelés-e a halál önmagában, akkor is, ha az illető nem tért meg?