A hitetlen mártír esete, 2. rész – kik a „királyság áldozatai”?

A tanítás egy hatalmas talmudi vitát tárgyal, amely a Szanhedrin traktátus 47. oldalán található. A vita egy korábban elkezdett témához kapcsolódik, amelynek középpontjában a következő kérdés áll: hozhat-e a halál engesztelést?

A szugja egy különös, elméleti esetet vizsgál: mi történik, ha valaki egy áldozati állat (korban) felajánlása közben átmenetileg lemond zsidó identitásáról, majd visszatér hozzá? Az átmeneti lelki kiválás arra elég, hogy a korban státusza megszűnjön, de a vallási kötelezettségek alól nem mentesíti az illetőt. Ez a szituáció csak akkor rendezhető, ha az illető teshuvát (bűnbánatot, megtérést) csinál. A vita azonban egy olyan esettel foglalkozik, amikor ez nem történik meg: az ir hanidahat (bálványimádó város) esetével, ahol az ítélet végrehajtásra kerül, anélkül, hogy a bűnösök teshuvát végeztek volna.

A három talmudi álláspont

Rav Joszéf véleménye

Rav Joszéf a legegyszerűbb és legbőkezűbb álláspontot képviseli: a halál minden további feltétel nélkül engesztelést hoz. Tesuva (megtérés) nélkül is. Ezt mindenféle megkötés nélkül, egyértelműen állítja.

Abaje véleménye

Abaje nem fogadja el ezt az egyszerű képletet. Szerinte a halál önmagában nem elegendő, a bűnösnek teshuvát kell tennie. Felhívja a figyelmet arra, hogy a halacha (zsidó vallásjog) szerint, ha valaki halálos ágyán van, köteles elvégezni az előírt szertartásokat: el kell mondania a Smát és a Vidujt (gyónást). A törvény alapelve: "Térj meg halálod előtt egy nappal." Egy lassú, hosszan tartó halálnál az embernek megvan a lehetősége, és ezzel a lehetőséggel élnie is kell.

Ugyanakkor Abaje bevezet egy kivételt: ha valaki hirtelen hal meg – például elüti az autó – és fizikailag nem volt ideje tesuvát tenni, az számíthat egyfajta engesztelésnek. A logika az, hogy nem volt mit tennie.

Fontos kikötés Abaje szerint: a szabály csak a harugé malchusz esetére vonatkozik, azaz arra, akit egy diktatórikus, elnyomó rendszer végzett ki, és nem a tórai bíróság (bét din) által végrehajtott kivégzésre. A tórai eljárásrend ugyanis kifejezetten előírja, hogy a kivégzés előtt a bűnösnek tesuvát kell tennie – ez az eljárás kötelező része. Ezért a bét din által kivégzett személy esetében nem áll fenn a "nem volt ideje" körülmény.

Abaje bizonyítékát hetiszakaszunkból, a Tórából meríti.

Ráva véleménye

Ráva álláspontja rendkívül szokatlan a talmudi érvelés szempontjából, mivel ő egy zsoltárból (Tehilim/Zsoltárok) vezet le halachikus következtetést. Ez azért feltűnő, mert a törvényt általában a tannaiták szokták a Tórából levezetni, nem az amoriták egy zsoltárból.