A jó szem mint életstratégia

Rabbi Jochánán megkérte az öt tanítványát, hogy válasszanak olyan utat, amin járjon az ember. Olyan egyetlen dolgot válasszanak, ami alapján az egész életét tudja élni.

Az egyik azt mondta, hogy a jó szem, a másik azt mondta, hogy a jó szív.

Az egyik azt mondta, hogy a jó barát, a másik azt mondta, hogy a jó szomszéd.

Az egyikük pedig direkt nem olyat mondott, mint a többiek: azt mondta, hogy aki látja a jövőt.

Most a jó szemről szeretnék beszélni.

Azt mondják, hogy „ítéld meg mindig a másikat előnyös oldaláról”. Hogyha úgy látod, hogy csinált valamit, ami gyanús, akkor ne mindig a rosszat feltételezd. Mondta egyszer nekem egy jó tanácsadó, hogy sose mondj olyat, ami félreérthető, mert ha félreérthető, akkor mindig félre fogják érteni – és mindig rosszul.

Erről szól a jó szem: hogy ne te legyél az, aki rosszul ért félre. Talán mondhatjuk, hogy a világon lévő összeveszések elsöprő többsége abból származik, hogy ez a bizonyos jó szem hiányzik. Nem jól ítélem meg, amit a másik mondott, hanem rögtön feltételezem, hogy beszólt nekem, rosszat akar nekem, áskálódik ellenem, és nem feltételezem, hogy valami egészen más dolog áll a háttérben, amire nekem történetesen nincs rálátásom.

A másik, amit a jó szem tud, az az, hogy belelátja a potenciált a másikba.

A Lubavicsi Rebéről mesélik, hogy ő ilyen ember volt. Nemcsak azért lett nagyon híres, mert nagy rabbi volt és sok Tórát tanult. Bárki, aki jött hozzá, azt érezte, hogy a Rebe meglátja benne, hogyan lehet belőle valaki.

Rabbi Lord Jonathan Sacks, Nagy-Britannia főrabbija, úgy lett főrabbi, hogy egyszerű, érdeklődő ifjú volt, és mondták neki, menjen el a Rebéhez. A Rebe pedig meglátta benne a potenciált, és elkezdte presszionálni. Ő maga mesélt róla, hogy mennyire ösztökélte őt, hogy ne csak úgy tanulgasson, hanem kezdje el komolyabban belevetni magát a dologba. Annyira komolyan vetette bele magát, hogy végül ő lett a főrabbi.

Természetesen ezt nem tudja mindenki a Lubavicsi Rebe után csinálni: meglátni, hogy kiből lehet főrabbi. De a haszid mesterek a Zsoltárok könyvéből magyaráznak egy mondást, a 37. zsoltár tizedik mondatát:

„Már csak egy kicsi idő, és nincsen gonosz. Ha elmélyedsz az ő helyén, már el is tűnik.”

Mit jelent az, hogy elmélyedsz az ő helyén? Azt jelenti, hogy képes vagy belelátni a potenciált. Hogy meglásd: ha mélyen belenézel, nem is olyan rossz az az ember. Tudna ő valamit jól és szépen csinálni. És ez a te jó szemed, a jó látásod az, ami az ő mi voltát képes megváltoztatni.

Ez a jó szem útja. Ez Rabbi Eliezer életstratégiája, ami megóv a konfliktusoktól, és segít abban, hogy másokat is naggyá tegyen az ember.

Rabbi Eliezert abban is segítette, hogy mindent megjegyzett, amit tanítottak neki. A tanára azt mondta róla, hogy ő olyan, mint egy „kimeszelt gödör, amely egyetlen cseppet sem veszít el”. Mert minden, amit lát, minden, amit érzékel a világból, azt a jó szemével nézi, és magába szívja.