A jó szomszéd jó hatása – és az érme másik oldala

A hetiszakasz, a Bámidbár („a pusztában") egy új könyv kezdetét jelöli. Felmerül a kérdés, hogy miért van a Tóra öt könyvre felosztva, hiszen a második könyvtől az ötödikig lényegében egyetlen összefüggő elbeszélés húzódik. A harmadik könyv, a Vájikrá a kivételnek tűnik ebből a sorból: ez a kohénok tórája, amely kizárólag áldozatokról, kohénokról, tisztasági törvényekről szól. A negyedik könyv viszont lényegében a második könyv narratívájának folytatása.

Egy tanítás rámutatott arra, hogy a második könyvnek kétféle vége van, és ezt a két befejezést kétféle könyv veszi fel. Az egyik szál: Mózes azért nem tudott bemenni a Miskanba (a Szent Sátorba), mert a felhő rajta volt, és az Örökkévaló jelenléte betöltötte azt. Ezt a szálat a harmadik könyv veszi fel, amely azzal kezdődik, hogy az Örökkévaló szólította Mózest – hangsúlyozva, hogy hívás nélkül nem szabad belépni.

A másik szál az utazásról szól: amikor a felhő felszállt a Miskanról, a nép elindult. Ezt a szálat veszi fel a Bámidbár, amely arról szól, hogyan táborozott és utazott a zsidó nép a pusztában.

A tábor elrendezése és „Jaj a gonosznak, jaj a szomszédjának"

Az első nagy téma, amelyet a Bámidbár kapcsán tárgyalni érdemes, a táborozás rendje. A tizenkét törzs úgy helyezkedett el, mint egy óralap: négy égtáj szerint csoportosítva, minden irányban három-három törzs, középen a leviták és a Miskán.

Rási megjegyzi, hogy a kehátiak – akik a Miskán déli oldalán táboroztak – szomszédai Reuvén törzse voltak, akik szintén délen foglaltak helyet. Ebből vezeti le Rási a talmudi mondást: „Jaj a gonosznak, jaj a szomszédjának" – utalva arra, hogy Dátán és Ávirám, valamint Kórách lázadásának 250 résztvevője éppen Reuvén törzséből kerültek ki, részben a rossz szomszédság következtében.

Ennek a mondásnak a forrása Jesája próféta könyvéből ered:

„Mondjátok az igaznak, hogy jó – mert cselekedeteinek gyümölcsét fogyasztja; és jaj a gonosznak, hogy rossz – mert kezeinek végeredménye visszaszáll rá."

A mondás másik fele – „jaj a gonosznak, jaj a szomszédjának" – a Negáim traktátusban jelenik meg magyarázatként: ha egy ház falán csapás (negá) jelenik meg, akkor a szomszéd falát is le kell rombolni, még akkor is, ha az ő házán semmi nem látszik.