A sávuoti lakoma és az előimádkozó a Kedusában

A Sávuot ünnepéhez kapcsolódóan több talmudi téma szokott előtérbe kerülni. Az egyik legismertebb ezek közül Rabbi Eliezer és Rabbi Jehosua vitája arról, hogyan kell tölteni az ünnepnapot.

A vita a Peszáhim traktátus 68b oldalán bukkan fel.

Rabbi Eliezer szerint az ember az ünnepnapon nem csinál mást: vagy eszik és iszik, vagy ül és tanul.

Rabbi Jehosua szerint a napot fele-fele arányban kell tölteni: felét evéssel-ivással, felét tanulással, tanházban.

Fontos megjegyezni, hogy egyik bölcs sem állítja, hogy a tanulás fontosabb az evésnél, vagy hogy az evés-ivás kihagyható volna. A különbség csupán az, hogy Rabbi Eliezer szerint a kettő nem vegyíthető – valamit rendesen csak akkor csinálsz, ha végig csak azt csinálod –, míg Rabbi Jehosua szerint a nap megosztható.

Ezután a Talmud azt mondja: Sávuotban mindenki egyetért, hogy kell lennie evésnek és ivásnak is. Miért? Mert ez az a nap, amelyen a Tóra adatott.

Rav Joszéf, a híres talmudi bölcs ezt személyesen is megélte. Azt mondta: ha nem lett volna ez a nap, sok ember van a közterületen, és én olyan vagyok, mint bárki más közülük – mi különböztet meg engem tőlük? Ezért Sávuotkor különösen örült, és különleges finomságokat evett. Az egyik ilyen csemege az úgynevezett „harmadszor született" borjú volt – Rási magyarázata szerint az anyja méhéből harmadszorra született borjú a legízletesebb.

Felmerül ugyanakkor az ellentétes kérdés is: ha Sávuot a Tóraadás napja, nem kellene-e akkor kizárólag Tóratanulással foglalkozni?

A Bét HaLévi arra emlékeztet, hogy éppen ezt tanultuk a közelmúltban: amikor az angyalok tiltakoztak Mózes ellen, hogy ne adja a Tórát az embereknek, Mózes azzal érvelt, hogy a Tórát pontosan az embereknek kell adni, mert az angyaloknak nincs testük. Ez maga az az érv, amellyel Izrael megszerezte a Tórát – vagyis a testi lét, az evés és ivás éppen hogy beleillik a Sávuot lényegébe.