A sötétség és a világosság háromszor – HH Bo (H)

A három utolsó csapás és a sötétség

A tanítás a tíz egyiptomi csapás utolsó három csapásával kezdődik: a sáskajárás, a sötétség és az elsőszülöttek halála. Ezek a csapások egy különleges közös jellemzővel bírnak – mindháromban megjelenik a sötétség motívuma.

A sáskajárásról így ír a Tóra: "Befedi, belepi a föld színét, és nem lehet látni a föld színét" – vagyis besötétíti a földet. A sötétség csapása természetesen maga is sötétség volt, amely három napig tartott. Az elsőszülöttek halála pedig éjfél táján, pontosan éjfélkor történt, amikor a legsötétebb van. Az éjfél a sötét időszak fele, ellentéte a délnek, amely a nap legvilágosabb pontja.

Érdekes momentum, hogy Mózes ezt a csapást körülbelül éjfélkor jelentette be ("káchácot"), míg amikor tényleg megtörtént, a Tóra úgy fogalmaz, hogy "bácháci halájló" – valóban éjfélkor történt. Mózes azért mondta körülbelülnek, mert attól tartott, hogy a fáraó asztrológusai pontosan kiszámolják az időt, és azt mondják majd, hogy nem is pontosan akkor történt.

A tíz csapás szerkezete

A Vilnai Gaon magyarázata szerint minden, ami 10, az valójában 7 és 3. Ez a 3 plusz 7-es felosztás megjelenik a szuka falainál is. A bölcsek nem véletlenül osztották így a tíz csapást 3 plusz 7-re, hiszen pont az utolsó három csapásban jelenik meg központi elemként a sötétség. A középső csapás maga a sötétség, előtte és utána pedig szintén sötétség van, és éppen három napig tartott.

Kapcsolat a teremtéssel és a tíz szefirával

A Pirkei Avot ötödik fejezetében találjuk: "Tíz mondással teremtetett a világ." Ez párhuzamba állítható a tíz csapással és a tíz parancsolattal. A Kabalában pedig megjelenik a tíz szefira rendszere, amely szintén 3 plusz 7-es felépítésű: három felső és hét alsó szefira.