A test és lélek őrzésének törvényei (smirát hánefes)

A Tóraadás ünnepéhez kapcsolódik egy micva, amelyet úgy nevezünk: smirat hanefes – a léleknek és a testnek az őrzése. Ez nem tévesztendő össze a pikuach nefes fogalmával.

A különbség a következő: a pikuach nefes életmentést jelent, akkor alkalmazandó, amikor közvetlen életveszélyről van szó. A smirat hanefes ezzel szemben arra vonatkozik, amikor még nincs életveszély – és éppen ez a lényeg: a legjobb akkor menteni az életet, amikor még nincs veszély.

A tórai forrás

A téma alapját két, egymáshoz közel álló vers adja. Az egyik így szól: „Őrizd nagyon a lelkedet", a másik pedig: „Vigyázzatok nagyon a lelketekre." Mindkét vers a Tóraadás elbeszélésének kontextusában szerepel.

Fontos megjegyezni, hogy a talmudi bölcsek jellegzetes módszerrel közelítik meg ezeket a verseket: kiragadják őket eredeti kontextusukból, és más összefüggésben alkalmazzák. Az eredeti kontextusban az első vers valójában a bálványimádás tilalmáról szól – arról, hogy nem láttatok képet, ezért ne imádjatok bálványokat.

A másik vers szintén nem az egészségmegőrzésről szól, hanem arról, hogy ne felejts el semmit, amit tanultál. A smirat hanefes hagyomány tehát e versek szó szerinti, de eredeti kontextusból kiemelt értelmezésére épül.

A Rambam és a Sulchán Áruch

Maimonidész (Rambam) nagy törvénykönyvében, a Misné Torában az egészségmegőrzés témáját a gyilkosság törvényei mellé sorolta. A fejezet neve: Hilchot Roceách uSmirat Nefes – „A gyilkosságnak és a lélekőrzésnek a törvényei." Ez a logikai elrendezés azt tükrözi, hogy aki nem vigyáz az egészségére, az bizonyos értelemben veszélyezteti a saját életét.

A Rambam itt hosszan sorolja azokat a tilalmakat, amelyeket a bölcsek azért hoztak, mert az akkori felfogás szerint az adott cselekvés életveszélyt rejtett magában. Aki ezeket megszegi, az – a Rambam szerint – ezzel mondja: „Veszélyeztetem magamat." A sulchán áruch megfogalmazásában: „Sok mindent tiltottak meg a bölcsek, mert azt számítot-ták, hogy ezekben életveszély rejlik."