Áldozathibáztatás vagy prófétai önkritika? A csoda hirdetése a népeknek

Az áldozathibáztatás egy modern fogalom, nem tórai kategória. A Tóra egyértelműen követeli, hogy mindig az áldozatot védjük és az elkövető felelősségét hangsúlyozzuk. Ugyanakkor a modern társadalom hajlamos a zsidó önkritikát is áldozathibáztatásnak nevezni.

A tórai önkritika legitimációja

Van-e tórai alapja a közösség önkritikájának? Igen, többféle formában is:

Jom Kippur példája: Ezen a napon bevalljuk közösségileg, hogy bűnöztünk, és megvizsgáljuk útjainkat.

A profétai hagyomány: A próféták éppen akkor kritizáltak a legerősebben, amikor a nép áldozat volt. Nem azt mondták, hogy az ellenség gonosz vagy antiszemita, hanem azt hangsúlyozták: "A ti bűneitek miatt történik ez veletek."

Jób barátainak esete: Ez viszont a tréfli (nem kóser) áldozathibáztatás példája, amikor azt mondják Jóbnak, hogy biztos valami rosszat csinált, ezért sújtja őt a szenvedés.

Izraeli kontextus és önvizsgálat

Az izraeli hadsereg erkölcsi vizsgálata önmagában tórai érték, nem árulás. A Tóra nem ad felmentést háborús túlkapásokra. Fontos megkülönböztetés: a strukturális felelősség és a megelőzés vizsgálata nem menti föl a terroristát és nem hibáztatja az áldozatokat.

Az időzítés kérdése

Van egy fontos tórai elv: akinek a halottja előtte fekszik, annak nem mondanak bizonyos dolgokat. Ez a Misnából származó fordulat hangsúlyozza, hogy bár a felelősség az idő múlásával nem változik, létezik egy emberi és erkölcsi szempontból helyes időzítés a kritikához.

Dina esete - példa az önkritikára

A Tóra így ír: "Kiment Dina, Lea lánya, akit szült Jákobnak, hogy megnézze a földnek a lányait." Rási magyarázata szerint azért hívják Lea lányának (és nem Jákob lányának), mert ő is "kimenős" volt, akárcsak Lea. "Olyan az anyja, mint a lánya." Ez abszolút kritika, amely az áldozatot is említi.