Áldozathibáztatás vagy prófétai önkritika? A csoda hirdetése a népeknek

Az áldozathibáztatás egy modern fogalom, nem tórai kategória. A Tóra egyértelműen követeli, hogy mindig az áldozatot védjük és az elkövető felelősségét hangsúlyozzuk. Ugyanakkor a modern társadalom hajlamos a zsidó önkritikát is áldozathibáztatásnak nevezni.

A tórai önkritika legitimációja

Van-e tórai alapja a közösség önkritikájának? Igen, többféle formában is:

Jom Kippur példája: Ezen a napon bevalljuk közösségileg, hogy bűnöztünk, és megvizsgáljuk útjainkat.

A profétai hagyomány: A próféták éppen akkor kritizáltak a legerősebben, amikor a nép áldozat volt. Nem azt mondták, hogy az ellenség gonosz vagy antiszemita, hanem azt hangsúlyozták: "A ti bűneitek miatt történik ez veletek."

Jób barátainak esete: Ez viszont a tréfli (nem kóser) áldozathibáztatás példája, amikor azt mondják Jóbnak, hogy biztos valami rosszat csinált, ezért sújtja őt a szenvedés.

Izraeli kontextus és önvizsgálat

Az izraeli hadsereg erkölcsi vizsgálata önmagában tórai érték, nem árulás. A Tóra nem ad felmentést háborús túlkapásokra. Fontos megkülönböztetés: a strukturális felelősség és a megelőzés vizsgálata nem menti föl a terroristát és nem hibáztatja az áldozatokat.

Az időzítés kérdése

Van egy fontos tórai elv: akinek a halottja előtte fekszik, annak nem mondanak bizonyos dolgokat. Ez a Misnából származó fordulat hangsúlyozza, hogy bár a felelősség az idő múlásával nem változik, létezik egy emberi és erkölcsi szempontból helyes időzítés a kritikához.

Dina esete - példa az önkritikára

A Tóra így ír: "Kiment Dina, Lea lánya, akit szült Jákobnak, hogy megnézze a földnek a lányait." Rási magyarázata szerint azért hívják Lea lányának (és nem Jákob lányának), mert ő is "kimenős" volt, akárcsak Lea. "Olyan az anyja, mint a lánya." Ez abszolút kritika, amely az áldozatot is említi.

Ez különösen izgalmas modern szemszögből, hiszen a modern tudomány megfigyelte, hogy a szexuális abúzus áldozatai gyakran önmagukat hibáztatják. Rási szerint valóban volt szerepe Dina viselkedésének.

A Hanuka csodájának hirdetése

A központi kérdés: kinek kell hirdetnünk a hanukai csodát? Zsidóknak vagy nem zsidóknak is? Nyilvánosan vagy magánban?

A gyertyagyújtás helyének szabályai

A Talmud tanítása szerint: "Nér Hanuka micvá l'haníah ál pétah bészó mibáhuc" - a hanukai gyertyát az ajtó bejáratánál kell elhelyezni kívülről. Ha valaki magasan lakik, tegye az ablakba, ami a közterületre nyílik. Veszély idején pedig elég az asztalra tenni.

Ez a Sulhán Árúkhban is megjelenik: veszély idején nem feltétlenül követjük a Makkabeusok útját.

A három tilalom és kivétel

A Rambam tanítása szerint három dolgot nem szeghetünk meg még életveszély esetén sem: bálványimádás, paráznaság, gyilkosság. Ezeket inkább áldozzuk az életünket, csak ne szegük meg őket. A Rambam hozzáteszi: bármi más is bekerülhet ebbe a körbe, ha azt azért csinálják, hogy a vallás ellen hassanak. A Makkabeusok háborújában pontosan ezt tették.

Simon Sofer véleménye

Simon Sofer, a Hátám Sofer unokája (az egri ortodox zsidó hitközség és jesiva alapítója) írja: "Van pírszumá nissza lagóyim" - a csoda hirdetése a népek között nagy dolog. Szerinte az, aki a népek között lakozik, köteles az ajtajánál gyújtani "Bén há góyim" - a nem zsidóknak, hogy ők kérdezzék meg, és tudassuk velük a csoda történetét.

Ez a tanítás Jeremiás próféciájára vezethető vissza: "nagyszerűvé és szentté válok a népek között".

Ellenvélemény - Mose Sternbuch

Fontos hangsúlyozni, hogy van ellenvélemény is. Mose Sternbuch kifejezetten azt mondja, hogy nem kell a nemzsidóknak hirdetni a csodát. Ezt a témát egy ideig egyáltalán nem vetették föl, csak viszonylag késői időkig.

A lubavicsi rebbe újítása

Az utolsó lubavicsi rebbe kezdeményezte a köztéri gyertyagyújtásokat, amely nagy forradalmi újítás volt, de nem volt minden alap nélküli, hiszen Simon Sofer is beszélt erről korábban.

Fontos tisztázás: a Rebbe valószínűleg nem azt mondta, hogy hirdessük a csodát a nem zsidóknak. Ő azt mondta, hogy a zsidóknak hirdetjük - azoknak a zsidóknak, akik nem vallásosak, akik otthon nem gyújtanak. Ezért kell nekik a különleges esemény, hogy őket bevonzzuk. A nem zsidók is jöhetnek, de a rendezvény elsősorban nem nekik szól.

Záró gondolatok

Az áldozathibáztatás témája és a Hanuka csodájának hirdetése két fontos, egymással összefüggő kérdés. Mindkettőnél láthatjuk, hogy amikor modern fogalmakkal operálunk, természetes egy vallásos ember számára feltenni a kérdést: vajon a hagyományunkban van-e erről szó, és ha igen, milyen kontextusban? A rabbinikus funkcióban benne van a kritika szerepe is, nem csupán az empátia és a vigasztalás - ez a profétai hagyomány folytatása.