Boldog az a nemzedék, akinek a vezetője vétkezik?

A gyermekek tóratanulásának kezdete

Bölcseink azt tanítják, hogy a gyermekeknek a Tóra harmadik könyvével, a Vajikrával (Mózes harmadik könyvével, az áldozatokról szóló könyvvel) kell kezdeni a tanulást. Ez elsőre furcsának tűnhet – mit kezdjen egy kisgyerek az áldozati törvényekkel? A Midrás magyarázata szerint azért, mert „jöjjenek a tiszták, és foglalkozzanak a tisztaságokkal": a gyerek tiszta, még nincs rajta bűn, az áldozat bemutatásához pedig tisztának kell lenni.

Ha azonban valaki ma kezd el olvasni, betűket és szavakat tanulni, rájöhet, hogy ez a szöveg egyszersmind a legjobb szöveg az egész Tórában a kezdők számára: rövid, egyszerű, ismétlődő, kis szakaszokból áll.

Rási, a Talmud és a Midrások az apró különbségekre ugranak rá, mert minden egyes bekezdés eleje hasonlóan kezdődik. Egy példa az ilyen különbségekre:

„Ember, amikor közelít közületek [ádám ki jákriv mikem] egy áldozatot."

Ez a mondat önmagában is tanítást hordoz: az ember a szívével hozza az áldozatát, vagyis lényegében önmagát áldozza. Vagy például a lisztáldozatról: azt mondja Rási, hogy a lisztáldozatot mindig a szegény hozza – nem telik neki állatra –, és a lelkét viszi benne. Ez az Örökkévalónak kedves.

A fejedelem vétke – „Boldog az a nemzedék"

A mai tanítás középpontjában a negyedik fejezet 22. verse áll, amely a Nászi, a fejedelem vétkezéséről szól. A vers így hangzik: „Amikor a fejedelem vétkezik…" Rási ehhez a következőt fűzi: boldog az a nemzedék, aminek a királya vétkezik, és áldozatot hoz a vétke engesztelésére – azaz felismeri a vétkét, beismeri azt, és hajlandó tenni a kijavítása érdekében. Nem azon vagyunk boldogok, hogy vétkezik, hanem azon, hogy beismeri.