"És Izrael minden fiainak..." – HH Bo (K)

A tanítás két érdekes bibliai részlet kapcsolatát vizsgálja, amelyeket a Neciv kommentár is összeköt.

A sötétség csapása és a fényesség

Az egyik passzus a sötétség csapásáról szól, amikor Mózes kinyújtotta a kezét és leszállt a sötétség. Három napig tartott ez az állapot, amelyről azt írja a Tóra: "Nem látta egyik ember a testvérét, a másikat. És nem kelt föl az ember maga alól a helyéből három napig." Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy "Izrael mindenfiainak volt fényessége a lakóhelyeiken" – a sötétség idején mindenkinek volt fénye.

Az elsőszülöttek csapása és a kutyák

A másik passzus az elsőszülöttek csapásánál található: "És Izrael minden fiainak nem fogja kinyújtani a kutya sem a nyelvét, sem emberre, sem állatra." Ugyanazok a szavak szerepelnek mindkét helyen, ami kérdést vet fel: miért állnak ugyanazok a szavak?

Miért kellene ugatniuk a kutyáknak?

A bölcsek magyarázata szerint az elsőszülöttek csapásánál mindenhol holttestek voltak, és ez normális esetben a kutyák ugatását váltaná ki. Amikor éjszaka mennek az emberek – amikor a zsidók kivonultak –, akkor a kutyák ugatnak. Még inkább így van ez, amikor pusztulás van a városban. A bölcsek tanítása szerint ha a kutyák ugatnak, az azt jelzi, hogy a halál angyala van a városban.

A Neciv kérdése

A Neciv érdekes kérdést tesz fel: nem úgy volt, hogy a zsidóknak nem is volt szabad kimenni? Akkor hogyan tudták volna megugatni őket a kutyák, ha az Örökkévaló azt mondta, hogy ki sem mehetnek? Aki otthon van, azt nem ugatja meg a kutya.

A válasz: a kutya különleges képessége

A magyarázat szerint a kutya akkor ugat, amikor olyan valakit lát, akit nem ismer, és aki belép a területére, az udvarba. Ugyanakkor a kutyának különleges képessége van arra is, hogy megérezzen valami szellemi dolgot.

Itt találjuk meg annak a forrását, amit korábban tanultunk: amikor a kutyák ugatnak, akkor jön a halálangyal a városba; amikor nevetgélnek, akkor pedig próféta jön a városba.

A gonoszok kérdése