Esőkérés, esőemlítés, felejtés – és ami mögötte van – HH Vájislách (Cs)

Rav Biderman egy történetet mesél, amely egy gazdag emberről és egy koldusról szól. A gazdag ember felismeri a koldusban a nagy tóratudóst, és felajánlja, hogy finanszírozza a tanulását, hogy ne kelljen az utcán koldulnia. A tudós elfogadja az ajánlatot, de néhány hónap múlva visszatér: "amíg az utcán voltam és koldultam és mindig azt kellett aggódnom, hogy lesz-e betevő falatom, addig nagyon tudtam imádkozni. És most, hogy te megfinanszíroztad nekem az egészet, most már nem kell imádkoznom."

Ez a történet Jákob példájával is kapcsolatba hozható a heti szakaszból, ahol Jákob félt, és éppen ezért tudott igazán imádkozni. Sokan kérdezik: miért fél Jákob, ha az Örökkévaló úgyis megsegíti? A válasz paradox: ha biztosak vagyunk a segítségben, miért imádkoznánk? A tanító számára ez egy állandó paradoxon: "néha egy kis presszió az ártani nem árt használ."

Az esőkérés és az esőemlítés különbsége

Ma este kezdjük el kérni az esőt, ami azért figyelemreméltó, mert Szukot utolsó napján már volt egy nagy esőkérési ima. Mi tehát a különbség? Van az esőkérés és van az esőemlítés. Az esőkérés azt jelenti, hogy "kedves Örökkévaló, adjál esőt", míg az esőemlítés azt, hogy megemlítjük, hogy az Örökkévaló az, "aki fúvatja a szelet és hullatja az esőt."

Az esőemlítés közvetlenül Szukot után elkezdődik. Ez az őszi időben válik ketté, mert nyáron a kettő egybe megy. Amikor Pészachkor átváltunk, akkor harmatot kérünk és abbahagyjuk az esőért való imát – ott a kettőt összehangoljuk. Itt azonban a Szukothoz kapcsoljuk az esőemlítést, és csak később kezdjük el az esőkérést.

Miért várunk az esőkéréssel?

A Talmud magyarázata szerint azért kell várni, mert "haza kell érni a vándoroknak." Szukot egy zarándokünnep, és az útközben érkező esőt nem kívánják azoknak, akik még utaznak.

A Talmud szerint Izrael földje és külföld között különbség van:

• Izrael földjén: Chesván hónap hetedikén kezdjük kérni az esőt

• A szétszórattatásban: "60 nappal az őszi napéjegyenlőség [tekufá] után" kezdjük

A magyarázat, ahogy a Talmud mondja: "hogy az utolsó Izraelből elérkezzen az Eufrátesz folyóig", vagyis hogy az Eufrátesz folyó ne áradjon túl, amikor az utazók átkelnek rajta.

A diaszpórában a 60 napos szabályt követjük, ami a legtöbb évben (így idén is) december 4-re esik.

A tekufa és a naptári számítások

A tanításban részletesen szó esik a tekufáról, amely szó szerint időszakot jelent. Csillagászatilag négy időszak van: két napéj-egyenlőség (amikor a nap és az éjszaka egyforma hosszú) és két fordulópont (nyári és téli napforduló).