Fáraótól Arafatig: vajon mondunk-e áldást a diktátorokra? – HH Váérá (Sze)

A tanítás a Tóra 6. fejezetének 13. versével kezdődik, amely első pillantásra érdektelennek tűnhet, hiszen látszólag nem tartalmaz új információt. A vers így szól: „Megparancsolta őket Izrael fiait illetően, és Fáraót illetően, Egyiptom királyát, hogy kihozza Izrael fiait Egyiptom földjéről."

Forrásgyűjtemény

Rási magyarázatai

Rási két alapvető tanítást von le ebből a mondatból:

Első magyarázat: „Megparancsolta nekik, hogy vezessék őket nyugalommal, és szenvedjék őket el." Vagyis az Örökkévaló külön parancsba adta Mósénak és Áronnak, hogy a zsidó népet – bármennyire is felidegesíthetik őket – nyugalommal, türelemmel, megértéssel és szeretettel vezessék. Ez a tanítás minden későbbi nemzedék számára példaként szolgál.

Második magyarázat: A vers arról is szól, hogy „adjon tiszteletet" – mind a zsidó népnek, mind Fáraónak. Ez nem csupán arról szól, hogy vigyék ki a zsidókat Egyiptomból és leszámoljanak Fáraóval, hanem arról, hogy mindkét fél iránt tiszteletet kell tanúsítani. A feladat az volt, hogy megpróbálják őket összehangolni, békés megoldást keresni – még ha végül tíz csapásra és az elsőszülöttek halálára is szükség volt.

A királyi tisztelet kérdése

Ez a tanítás felveti a kérdést: kell-e megtisztelnünk egy királyt akkor is, ha gonosz? A példa Fáraó, aki gonosz volt, mégis tiszteletet kellett neki tanúsítani Rási szerint. A modern kontextusban felmerült a kérdés: mondanak-e áldást olyan vezetőkre, mint Jásszer Arafát, aki terrorista vezér volt, de olyan hatalommal rendelkezett, hogy megölhette azokat, akik nem szimpatikusak neki.