Hogyan lássuk meg a másikban az emberi nagyságot? – HH Vájigás (K)

Amikor József felfedte magát testvérei előtt, már nem tudta tovább türtőztetni magát. Azt mondta: "Én vagyok József, él még atyám?" A testvérek azonban nem tudtak neki felelni, mert megrettentek tőle, megrémültek.

Egy híres midrás ezt a pillanatot használja figyelmeztetésül: "Jaj nekünk az ítélet napján, jaj nekünk a feddés napján!" A midrás párhuzamot von Bileám és szamarának történetével. Bileám, aki a legbölcsebb volt a bálványimádók között, nem volt képes megállni szamarának feddését. A szamár azt kérdezte: "Valaha csináltam-e veled egy ilyen dolgot?" Bileám kénytelen volt elismerni, hogy még soha nem történt ilyen.

Az emberi viselkedés következetességének elve

Ez a történet egy fontos tanulságot hordoz: nem helyes feltételezni valakiről, aki eddig mindig jó volt hozzánk, hogy hirtelen rosszul fog viselkedni velünk, vagy fordítva. Az emberről azt kell feltételeznünk, hogy folytatja azt, amit elkezdett. Ha eddig jól viselkedett velem, nem feltételezem, hogy egyik pillanatról a másikra rosszul fog viselkedni. Ha mégis így tűnik, annak valószínűleg valami más oka van.

Ugyanez fordítva is működik. József esetében a testvéreknek gyanakodniuk kellett volna, hiszen eddig rosszul viselkedett velük – sanyargatta őket, mindenféle trükkeket talált ki ellenük. Amikor a Benjamin zsákjába rejtette el a poharat és azt mondták, hogy akinél megtalálják, az haljon meg, miért nem gyanakodtak? Kellett volna gyanakodniuk Józsefre. Nem az a szabály, hogy mindig jót feltételezzünk másokról – néha helyes rosszat is feltételezni, különösen akkor, ha erre okot adtak.

A Sém Mismuel magyarázata

A Sém Mismuel (Sochachov rabbi egyik alapvető hászid könyve) azt kérdezi: miért írja a szöveg, hogy "megrémültek tőle"? Mit jelent ez a "tőle" – az arcától vagy a színe előtt?

A magyarázat szerint a testvérek mentegetőzhettek volna azzal, hogy ők úgy ítélték meg, hogy József ártalmas, ezért büntették meg, dobták kútba, akarták megölni, és adták el. Az ő megítélésük, a szemük látása szerint ítélkeztek. Ez egyébként nem tekinthető vétknek – létezik egy alapelv: "Nincsen a bírónak más, csak amit a szemei látnak." Tehát nem lehet abból kiindulni, hogy mit láttam. Ami azon kívül lehetne, azok csupán spekulációk és feltételezések, ezekkel nem kell és nem lehet számolni.

A különleges kivétel esete

Ha ez így van, akkor mi a probléma a testvérekkel? A Sém Mismuel szerint: ha a Tóra megszabja az ítélkezést, de van egy különleges kivétel. József eladása talán ilyen különleges kivétel volt – egy "rodef" (üldöző) esete. Mondhatták-e, hogy József üldözi őket, mert rosszakat mond róluk, és le akarja őket taszítani az ábrahami örökségből? Ez nem valószínű.

Az arc ragyogása

Amikor azonban meglátták József arcát – ami a Zóhar szerint nagyon-nagyon hatalmas volt –, akkor szégyellték magukat. Salamon király mondja: "Az embernek a bölcsessége megvilágosítja az arcát." Attól ragyog az ember arca, hogy bölcs. Ekkor ismerték fel: ki volt ez a József, akiről ők gyanakodtak? Félreismerték őt, és ezáltal teljesen megtértek, teljes csúfot vallottak.

Amíg az ember még tud egy kicsit mentegetőzni, amíg azt mondja, hogy majd még elrendezzük, addig nem tud csúfot vallani. Ekkor kezdődik az, hogy be kell ismerni egy vétket.