Hogyan szolgálja a Teremtőt a cádik [igaz ember] jólétben és nehézségek közepette?

A hetiszakasz: specifikus áldozatok és eskük

A tórai szöveg általánosan arról rendelkezik, hogy ha valaki szándékosan követ el egy bűnt, amelyre a Tóra „kárét" (kiirtás) büntetést ír elő, akkor véletlenszerű elkövetés esetén egy hatát (bűnáldozat) hozatalával jóváteheti tettét. Ezek az általános, széles körű áldozattípusok.

A mostani hetiszakasz végén azonban rendkívül specifikus esetekkel is találkozunk. Az egyik ilyen eset az, amikor valaki megesküszik arra, hogy „jót tesz, vagy rosszat tesz" — vagyis hogy eszik-e valamit, vagy nem eszik, alszik-e, vagy nem alszik. Ha ilyen eskü megszegése véletlenül következik be, a Tóra szintén meghatározott áldozatot ír elő.

Hasonló a názirnál is: ha a názirsági fogadalom ideje alatt véletlenül tisztátalanná válik, és ezért újra kell kezdenie a fogadalmát, áldozatot kell hoznia. Erre a szöveg azt mondja, hogy „vétkezett a lélek" — holott csak véletlenül vált tisztátalanná. A kérdés tehát: milyen értelemben vétett a lelke? A psát (szó szerinti) válasz az, hogy abban vétkezett, hogy nem figyelt eléggé oda, hogy ne váljon tisztátalanná. Ez a részlet arra figyelmeztet, hogy mindig vissza kell keresni az eredeti szövegkörnyezetet, nem elég a verset önmagában olvasni.

Noam Elimelech tanítása: a kétféle cádik

Noam Elimelech — a lizsenszki rebbe — Sávuot traktátussal kapcsolatos fejtegetéseit különös módon az eskük helyett a korbánokkal (áldozatokkal) kezdi, ami kiváló párosítás a mostani hetiszakaszhoz. Ott vezeti be a kétféle cádik fogalmát:

Az első típus azok a cádikok, akik kínozzák, sanyargatják magukat — böjtölnek, lemondásban élnek —, és ezáltal megtörik a gonosz ítéletek erejét. Ők mások helyett szenvednek.