Hogyan találd meg az utadat az életben?

Az egyik legizgalmasabb kérdés az ember életében a pályaválasztás:

hogyan jöhet rá arra, hogy mi az a dolog, amit ő tudna csinálni, ami hasznos lenne a társadalom számára, és amit egyben ő is élvezne.

Nagyon érdekes, hogy ezzel kapcsolatban a Chovot HaLevavot. Azt állítja, hogy az ember tulajdonképpen úgy van megteremtve, mint az állatok: ösztönösen tudja mindenki, akit az Örökkévaló teremtett ebben a világban, hogy mi az, amiből neki megélhetése lesz.

Már gyerekkorban is megnyilvánulnak ezek a különleges tehetségek és képességek, és semmi más nem kellene, mint hogy ne nyomjuk el őket. Nem szabadna azt mondani, hogy én inkább valami mást akarok csinálni, mint amire a természetem determinál, mert azzal több tisztelethez vagy több pénzhez juthatok. Hanem el kell fogadni magunkat úgy, ahogy vagyunk, azokkal a képességekkel együtt, amelyek bennünk vannak. Ez a tudat felszabadít, és segít megtalálni a saját utunkat.

A léviták szolgálata kapcsán a Tórában van olyan hely, ahol azt írja, hogy harmincévesen kezdték a szolgálatot, és van olyan hely is, ahol azt írja, hogy harmincöt évesen. A Talmud úgy oldja fel ezt az ellentmondást, hogy az az öt év a tanulás ideje volt. Innen tanulták azt, hogy ha valaki öt évig próbált Tórát tanulni, és nem látott szimán jáfe bemisnáto-t, vagyis nem látott szép jelet a tanulásában, akkor valószínűleg később sem fog. Van, aki még szigorúbban fogalmaz, és azt mondja, hogy már három év után is igaz lehet ez.