Jákob megveszi az elsőszülöttséget: "dávár selo bá láolám" – HH Vájécé (H)

Ez a heti szakasz arról szól, amikor Jákob elhagyta az otthon melegét és kiment a nagy világba. Ebben benne volt a feleségkeresés, a családalapítás és a megélhetés keresése. Addig tanulta a Tórát, ami a zsidó hagyományban a Yeshivában történik - ez egy ideális környezet, ahol csak a Tórát tanulják, és semmi más nincs. Csak a szentség van, és a szentség veszi körül az embert.

Jákob ezt hagyta el. A híres látomásról, amelyet ekkor látott, a bölcsek sok mindent mondanak: ott volt, ahol a Szentély lesz majd, megalapította az esti imát, elmondta az első esti imát. Mindez kapcsolódik ehhez az első nagy kalandhoz. Megfogadta, hogy tizedet fog adni az Örökkévalónak, ha megússza ezt az incidenst. A heti szakasz hátralévő része arról szól, hogy ez nem volt a világ legegyszerűbb dolga, de Jákob helytállt benne.

Rási magyarázata: a Cadik nyoma

Rási azt mondja: "Kiment" - nem kellett volna írni. Kiment Beér Sevából? Ment Háránba. Ahhoz, hogy menjen Háránba, ahhoz bizony ki kell menni Beér Sevából. Ez lényegében minden földrajzi hely elhagyására igaz, úgyhogy ez tényleg nem nagyon informatív.

Miért volt mégis megemlítve a Tórában? Miért tartja fontosnak, hogy a kijövetelét megemlítse? Rási ezt tanítja: "Amikor a cadik kimegy a helyről, az egy nyomot hagy. Ő a fénye, ő a dísze, ő a szépsége. Amikor kimegy onnan, elhagyja a szépsége, elhagyja a dísze, elhagyja a fényessége."

A három kifejezés jelentése

Három szint jelenik meg itt: hód, hadar és ziv. A hód és a hadar gyakran ismétlődik a zsoltárok könyvében, az imákban, és erősen kapcsolódnak egymáshoz - az egyik hód, a másik hadar, egyetlen betű különbség van közöttük. A Malbim magyarázta korábban a hód és hadar közötti különbséget.

A ziv érdekes kifejezés, mert arámisan hangzik. A héberben a vav-ra végződő betűk nagy többség szerint patah-ra végződnek, az arámiban pedig vav-ra. A héberben a fény "or", de a ziv valószínűleg arámi szó. A Tanach gyors átvizsgálása ezt igazolja: Királyok könyvében "ziv hónap" szerepel (egy hónapnév), Dániel könyvében pedig, amely főként arámul íródott, szintén megtalálható.

A cadik és a hasid

Amikor elmegy a cadik a városból, akkor elmegy a város fényessége. A cadik az igaz ember. Héberül van olyan ember, aki igaz (cadik), és van olyan, aki hasid. A hasid nem csak igaz, hanem túlmutat azon. A cadik mindent úgy csinál, ahogy kell. De a hasid még túl is megy azon, amit kellene.

Ez az, amit célként kitűz a Messilát Jesárim, hogy először legyünk cadikok, aztán legyünk hasidok - ilyen sorrendben haladjunk végig a lépcsőfokokon.

Ez a magyarázat azt mondja, hogy már a sima cadik, már az egyszerű igaz ember is - még ha semmi extrát nem csinál, csak egyszerűen szépen mindent jól, korrekt csinál - már az világít.

Jákob és a munkaetika

A heti szakaszban két pont jelenik meg, amikor Jákob és a korrektség témája előkerül:

Első pont: A pásztorokat találja

Amikor Jákob idegenekkel találkozik, azt kérdezi: "Testvéreim, honnan valók vagytok ti? Ismeritek-e Lábánt?" Majd azt mondja, hogy még nincs ideje beterelni, itassátok meg a juhokat. Beszól nekik, hogy dolgozzanak rendesen. Nekik van egy kifogásuk: "Nem tehetjük, míg össze nem gyűlnek a nyájak." Végül Jákob az, aki elgördíti a követ a kút szájáról.

Itt az első olyan pont, amikor Jákob és a munkaetika megjelenik. Kritikát mond gyakorlatilag idegeneknek, de nem úgy önti rájuk a kritikát, hogy testvéreinek hívja őket, érdeklődik létük felől, kedves velük. Ez nagyon fontos lecke: nem úgy öntjük rá a másikra a kritikát, még akkor sem, ha az jogos, mert az nem a Tóra útja. A Tóra útja, minden útja békesség - ahogy Salamon király mondja.

Második pont: Lábánnal való leszámolás

Amikor Lábán üldözi Jákobot, akkor Jákob elmondja, hogyan viselkedett, hogy semmit nem lopott, és bármi baj történt, azt mindig ő kompenzálta: