József – nem volt mindig álomfejtő!

A Tóra leírja, hogy József az álmaival idegesítette fel szegény testvéreit. Azt mondta nekik, hogy kévéket gyűjtöttünk, és az én kévém előtt a ti kévétek meghajolt. És egy másik álomban 11 csillagot láttam, és a napot és a holdat, és a csillagok meghajoltak előttem.

Érdekes, hogy József és az álmok erősen összefüggnek. Ha valamit látunk kétszer ismétlődni, az gyanús, de ha háromszor látjuk ismétlődni a Tórában, az már több mint gyanús. Az már nagyon erős kapcsolat. És József és az álmok között ilyen erős a kapcsolat, mert látjuk Józsefet először a saját álmaival és a testvérekkel való konfliktusával. Látjuk másodszor, ahogyan József megfejti az álmát a főpohárnoknak és a fősütőmesternek, akikkel a börtönbe kerül, a fáraó szolgáival. És aztán látjuk őt harmadszor is, ahogyan a fáraónak az álmát is megfejti, és ott szintén álmokat látunk.

Ebből a három esetből a kettes-hármas az, amikor József álomfejtőként tűnik fel. Az első esetben, mikor a saját álmáról van szó, ott egyáltalán nem fejt meg semmit. Ott rábízza a testvérekre, hogy ők fejtsék meg az álmot. A Talmud odáig megy, hogy azt mondja, hogy az álom teljesülni fog, de úgy, ahogy meg fogják fejteni. Ha egy álom megfejthető jóra és megfejthető rosszra, akkor abba az irányba fog megvalósulni, amelyik irányban megfejtik. Le is ír egy kissé érdekes incidenst egy korabeli álomfejtőről, aki sajnos aszerint döntötte el, hogy jóra vagy rosszra menjen az álom, hogy mennyit fizetett érte a kedves ügyfél. A keveset fizető ügyfelek mindig rossz számot kaptak, és egy idő után megelégelték a dolgot, és bosszút álltak az illető álomfejtőn.