Kálév – kutya a zsinagógában?

A heti tórai szakasz tizenkét kémről szól, akiket Mózes küld előre Kánaán földjére – törzsenként egy-egy embert. A tizenkettőből tíz rossz hírrel tér vissza: szerintük lehetetlen elfoglalni a földet. Csupán kettőnek sikerül hűségesnek maradnia és jó hírt hoznia: Kálevnek és Jehósuának. A tíz kém bűnéért az egész nép negyven évig vándorol a pusztában.

Kalev és Jehósua ezzel szemben belépnek a földre. Jehósua a róla elnevezett könyvben főszereplőként jelenik meg, de Kalev is feltűnik ugyanott mint hősies honfoglaló, és örökrészt is kap a földből.

Kalev neve héberül kelev – azt jelenti: kutya. Ez az összefüggés adja a tanítás kiindulópontját.

A Messiás nemzedéke és a kutya-hasonlat

A Szanhedrin traktátusban Rabbi Jehuda tanítása szól az utolsó idők jeleiről – arról a nemzedékről, amelyben Dávid fia, a Messiás eljön. A leírás komor: a bölcsek bölcsessége megromlik, a bűntől való félelmet megvetik, a gyülekezés házában erkölcstelenség lesz, Galil elpusztul. Majd ezt mondja: „A nemzedék arca olyan lesz, mint a kutya arca."

Rási magyarázata szerint ez annyit jelent: nem szégyenkeznek. A kutya nem szégyenkezik.

A Máhársa azonban egy másik szempontot is felvet: a kelev szó azért jelöli a kutyát, mert kulló lev – „teljesen szív", vagyis gazdájának egész szívével odaadó.

Ebből következik egy mélyebb értelmezés az utolsó nemzedékről: külsőleg rendkívül vallásosak lesznek, minden szigorúságot betartanak, minden véleményt figyelembe vesznek – de mindez csupán külső, mert a belső elköteleződés hiányzik.