Kézmosás ima előtt

A mai tanulást a netilát jádájim – az ima előtti kézmosás – témájának szenteljük. Az alkalom apropóját az adja, hogy a zsinagógában sikerült beszerezni és felszerelni egy új, kényelmesebb csapot, amely megkönnyíti az ima előtti kézmosás elvégzését.

A Talmud: Bráchot 15a

A Talmud Bráchot traktátusának 15a oldalán Rabbi Jóchánán azt mondja: aki tökéletesen akarja magára fogadni az égi királyság jármát, az menjen el mosdóba, majd utána mosson kezet, vegye fel a tfilint, mondjon Smát, és imádkozzon. Ez a tökéletes elfogadás – és aki ezt a „checklistet" teljesíti, azt úgy számítják, mintha felépítette volna az oltárt és áldozatot mutatott volna be rajta.

Ehhez a talmudi helynek fontos a Zsoltárok 26. fejezetéből vett idézet:

„Megmosom tisztaságban a kezeimet – a tenyereimet –, és körülveszem az oltárodat."

(A héberben a jád a kéz, a kaf a tenyér.) Rábi Chiját bar Ává megjegyzi, hogy a kézmosás és az oltár egyszerre szerepel ebben a versben – ezért mondható, hogy aki kezet mos, az olyan, mintha felépítette volna az oltárt.

Megjegyzi Ráva, hogy a „erchac" szó – amelyet a zsoltár használ – valójában inkább egész testének megmosását jelenti (visszaható alak: „megfürdöm"). Ez lehet az egyik talmudi eredete annak a szokásnak, hogy van, aki minden reggeli ima előtt mikvébe megy.

Rási szerint az erchac szó azért szerepel ebben az alakban, és nem a kezekre utaló egyszerűbb formában, mert abból valamit extra tanulnunk kell: a kezének megmosása annyit ér, mintha az egész testét merítette volna meg.