"Korábban" és "későbben" a Tórában – és az aranyborjú

A Tórában van egy általános időrend: kezdetben a teremtés, majd az ősatyák, az egyiptomi bevonulás és kivonulás. Eddig a kronológia szépen követhető. Azonban létezik egy fontos rabbinikus elv, amely szerint „nincsen korábban és nincsen későbben a Tórában" – vagyis a Tóra szövege nem feltétlenül időrendi sorrendben közli az eseményeket.

Különösen feltűnő, hogy ez az időrendi felbontás pontosan a tóraadás pillanatától kezdődik. Addig, amíg eljutunk a tóraadáshoz, minden szépen időrendben van. Abban a pillanatban azonban, hogy megkapjuk a Tórát, a kronológia megszűnik. Ezt követően jönnek a törvények, a szentéllyel kapcsolatos rendelkezések – és köztük egyszerre jelenik meg az aranyborjú históriája is.

Az aranyborjú eseménye

A mostani heti szakasz elején még a szentély témái szerepelnek: az olaj, a füstölőszer, Becalel szerepe, a szombat. Majd hirtelen: „Látta a nép, hogy Mózes késlekedik lejönni a hegyről" – és elkészítik az aranyborjút.

A nép indoklása az volt, hogy „ez a Mózes, ez az ember, aki fölhozott minket Egyiptomból – nem tudjuk, mi történt vele." Ebből következően azt kérték, hogy legyen valami, ami előttük jár.

Rabbi Jehuda HaLévi magyarázata (Kuzari)

Rabbi Jehuda HaLévi a Kuzari című művében megkísérli védeni a zsidó nép becsületét azzal az érvvel, hogy a nép valójában nem bálványt akart imádni, hanem Mózest kívánta helyettesíteni az aranyborjúval – hiszen azt mondták, „nem tudjuk, mi történt Mózessel", tehát az aranyborjú csupán Mózes pótlékának volt szánva.

Ez a magyarázat azonban gyenge lábakon áll. A logikai hiba a következő: Mózes egy ember volt, aki ki tudta vezetni a népet. Az aranyborjú egy szobor. Egy szobor nem helyettesíthet egy embert, nem vezet ki senkit sehova.

Az igazi magyarázat sokkal egyszerűbb: mivel Mózes nem volt ott, a nép úgy érezte, megteheti, amit akar – „nincs otthon a macska, cincognak az egerek." Nem azért csinálták az aranyborjút, hogy Mózes helyét betöltse, hanem azért, mert a felügyelet hiányában szabadjára engedték magukat.

Mindazonáltal az aranyborjúval szembeni védekezés kötelességünk marad, különösen egyes tanítások fényében, amelyek szerint a tóraadásnál a nép olyan magas lelki szintre emelkedett, hogy az addig elkövetett bűnök hatása megszűnt – ami csak még érdekesebbé teszi a kérdést: hogyan süllyedhetett le a nép ilyen gyorsan?