Gemara
Nincs megadva
Halacha
Nincs megadva
Parasa
Nincs megadva
Magunkról sem mondhatunk rosszat? Bűnvallomás, gyónás a Talmud alapján – HH Mikéc (Sze)
A tanítás kiindulópontja a főpohárnok mondata a Tórában: "vétkeimet említem ma" (חֲטָאַי אֲנִי מַזְכִּיר). A kérdés az, hogy mi volt pontosan a vétke, és miért hozza ezt most szóba. Az indoklás kettős: egyrészt bocsánatot kér, hogy elfelejt
A tanítás kiindulópontja a főpohárnok mondata a Tórában: "vétkeimet említem ma" (חֲטָאַי אֲנִי מַזְכִּיר). A kérdés az, hogy mi volt pontosan a vétke, és miért hozza ezt most szóba. Az indoklás kettős: egyrészt bocsánatot kér, hogy elfelejtkezett József ügyéről, másrészt magyarázza, hogy azért felejtette el, mert nem akarja emlegetni azt, amiért már megbocsátást kapott.
Radak (Rabbi David Kimchi, 1160-1235), aki a próféták, Névim, Ketuvim és más iratok alapvető kommentátora volt, egy fontos elvet fogalmaz meg: "Nem egy tökéletes ötlet, hogy említeni a vétkeket, ha tudod, hogy régen csinált valami rosszat a király ellen, és már lejárt a bocsánatkérés ideje." Radak szerint nem azért nem mondja el, mert már nem aktuális a téma.
A Berachot Traktátus tanítása
A Talmud Berachot traktátusában Rav Kahana mondása szerint: "Pimasz (szégyentelen) az számomra, aki elmondja a bűnét."
Ezt alátámasztja a 32. zsoltár nyitósora: "Boldog az, akinek el van vive a bűne, be van fedve a vétke" (אַשְׁרֵי נְשׂוּי פֶּשַׁע כְּסוּי חֲטָאָה).
A logika hasonló ahhoz, amit Radak javasolt: ha már meg van bocsátva a bűn, akkor mit emlegeted?
Rav Kahana tanítása a Berachot 5. fejezetének végén
A kontextus két apróságból jön: Rav Kahana mondta mindkettőt, és mindkettő esetben a "pimasz" (szemérmetlen) kifejezést használja. Ez nem azt jelenti, hogy bűnt követ el, hanem hogy Rav Kahana szubjektív érzékelése szerint pimasznak számít.
Két dolog:
Pimasz az, aki mezőn imádkozik
Pimasz az, aki kifejezi a bűnét
Mi az összefüggés a kettő között? A pimasz az, aki nem szégyenkezik. Héberül több kifejezés létezik erre: חֻצְפָּה, és עַזּוּת פָּנִים (erős az arca). Akinek erős az arca, az szégyentelen.
Az ima és a vétkek egyaránt belsőséges dolgok, privát dolgok az Örökkévalóval. Ezeket nem kell közzétenni.
A Vilnai Gaon magyarázata a szégyenről
A Vilnai Gaon megkülönbözteti két típusú szégyent:
Busha (בּוּשָׁה): Első szintű szégyen, amikor valaki lop, de még tud hazudni, mondhatja, hogy vette
Klima (כְּלִמָּה): Amikor lebukik, amikor nem tud mit mondani
Mind a kettő szó a Zsoltárok könyvében szerepel (69:7-ben), és ezen apropóján osztja meg a Vilnai Gaon ezt a különbségtételt.
Rabénu Jóna tanítása a szégyenről
Rabénu Jóna a Saaré Tsuva (megtérés kapui) című művében írja: "Itt olyan szégyenről van szó, amely fantasztikus eredményekkel jár. Ez nem egy standard szégyenérzet. Ez már az a szint, amikor az ember arca elváltozik."
Idézi a zsoltárt: "A szégyenérzet elfedte az arcomat" (כִּסְּתָה כְלִמָּה פָנָי). Amikor ezt észreveszi az Örökkévaló, eltörli a bűnt és nem bünteti. A vétkes még jobban szégyenkezik, amikor rájön, hogy mi járna neki, de mégsem büntették.
A teljes tartalom előfizetéshez kötött
Fizess elő, hogy hozzáférj ehhez a siurhoz teljes egészében, videóval és szöveggel együtt.