Micva-e a betérítés?

Az első fejezet 16. mondata így szól:

"Megparancsoltam a bíráitoknak abban az időben, mondván: hallgassátok meg testvéreitek között, és ítéljetek igazságosan ember és testvére között, és az ő gérje között."

Mit jelent az, hogy "hallgassátok meg testvéreitek között"? Azt, hogy ha két testvér között peres ügy támad, a bírónak meg kell hallgatnia mindkét felet, és ki kell derítenie, kinek van igaza. Eddig világos.

De van egy szó ebben a mondatban, amin érdemes egy pillanatra elidőznünk: a "gérje" szó.

Az egyszerű fordítás szerint – ahogy magam is fordítottam először – ez a "jövevényét", vagyis a betértjét jelenti. Csakhogy Rási nem így magyarázza.

Rási szerint itt a "gér" szó nem betérőt jelent, hanem azt, aki perben áll valakivel – a peres felet. Vagyis nem arról van szó, hogy a bíró a testvér és a betért között ítélkezzen, hanem arról, hogy bármilyen két fél között, akik között jogvita van, igazságosan kell ítélni – legyen szó akár lakásügyről két örökös testvér között, akár arról, hogy melyikük kapja a régi sütőt.

Amit a Talmud mond: honnan tudjuk, hogy a betérésnek bíróság előtt kell történnie?

A Talmud a Jevámot traktátusban, a 47a lapon idézi ugyanezt a verset, és egészen más következtetést von le belőle. Bölcseink tanították: ez a mondat a forrás, amelyből Rabbi Jehuda azt vezeti le, hogy az a személy számít valóban gérnek, azaz betértnek, aki bíróság előtt tért be. Ha valaki magánemberként, egyedül, saját elhatározásából jelenti ki magáról, hogy mostantól zsidó – az nem működik.