Miért böjttel emlékezünk a Szentélyre?

Mai napon böjtölünk. Ma van támuz 17-e, és most kezdődik a háromhetes gyászidőszak. Áv 9-én, három hét múlva, ismét böjtölünk. Az egyik böjt bevezeti ezt az időszakot, a másik pedig a betetőzése, hogy szépen rá tudjunk hangolódni.

Mind a mai napig siratjuk az elpusztult Szentélyt. Nem arra gondolunk, hogy milyen gonosz volt az ellenség, és miért kellett lerombolni, hanem azt mondjuk, hogy ezt az Örökkévaló akarta: kiöntötte a haragját. Hála a Teremtőnek nem rajtunk, hanem a köveken, a fákon és az épületeken. Minket pedig meghagyott.

Ezt sajnáljuk, és arra várunk, hogy mikor tudunk annyi érdemet gyűjteni, annyi jó dolgot tenni, hogy az Örökkévaló úgy lássa: eljött az ideje felépíteni a Szentélyt. Igazából azért szeretnénk ezt, hogy visszahelyezze közénk az Ő jelenlétét, és ismét közelebb kerülhessünk Hozzá.

Mindig igyekszünk közel kerülni az Örökkévalóhoz. A Tórában az áll: „Építsetek nekem Szentélyt, hogy közöttetek lakhassak.” Az is benne van, hogy van egy hely, amelyet Ő kiválaszt, és oda helyezi az Ő jelenlétét. Ez olyasmi, amitől évszázadok múltán sem vagyunk hajlandók elszakadni.