Miért nehéz a pásztoroknak megtérni?

A hetiszakasz egy különös, kevéssé ismert részt tartalmaz, amely a lopásról szól. Nem az általánosan ismert „ne lopj" tilalomról van szó, hanem egy szokatlan megfogalmazásról, amely a népszámlálás, a tisztátalanok kiküldése, a názir és a szótá törvényei között, ezek közt szinte elrejtve található.

A szakasz lényege: „Ha valaki bármit csinál az embereknek a vétkeik közül – lopni egy lopást az Örökkévaló ellen – és vétkesnek bizonyul az a lélek…" Ha nincs rokona, akinek vissza lehetne adni, akkor a papnak (kohénnak) adják, és ehhez hozzá kell adni az ötödrészt is.

Ez elsőre zavaros: az ember úgy tűnik, hogy az Örökkévaló ellen lop, majd mégis egy személynek kell visszaadni a lopott tárgyat, és ha nincs ilyen személy, a kohénnak kell adni.

A meila fogalma

A meila a Talmudban a szentelt tárgyak tiltott haszonélvezetét jelenti – erre külön traktátus is létezik. Például ha valaki azt mondja egy ökörről: „ez szentelt", attól fogva az ökör már nem az övé a mindennapi használat szempontjából – ha rátámaszkodik, az már meila, azaz mintegy az Örökkévalótól való lopás. Erre a Tóra az általános lopástól eltérő törvényeket rendel.

A szövegben tehát úgy tűnik, hogy az elbeszélés tárgya a megszentelt tárgy eltulajdonítása – az Örökkévalótól való lopás.

Rási magyarázata: az ember elleni lopás és a hamis eskü

Rási összehangolja az látszólagos ellentmondást. Azt írja, hogy ez a szakasz ismét a lopás törvényéről szól, de a hangsúly az adott kontextuson van: az illető úgy lop, hogy a tulajdonosnak letagadja – „Te loptál tőlem." – „Nem loptam." – „Esküdj meg." – „Megesküszöm." – majd utóbb mégis bevallja.