Miért új év a Sávuot? És a Tóraolvasás pontosságáról

A Tóraolvasás rendjét – hogy mikor mit olvasunk – a Megilla traktátus 31b-ből tanuljuk. A Megilla traktátus vége foglalkozik azzal, hogy az év különböző időpontjaiban melyik Tóra-szakaszt olvassák fel. Ez az elrendezés Ezra nevéhez kötődik, bár a kisebb részletek – mint például a parasák pontos beosztása – közösségről közösségre eltérhetnek.

(Források a tanítás első részéhez)

A Sávuot különlegessége az újévek között

Az a talmudi indoklás, hogy miért éppen a Sávuotnál olvassuk a Vájikrá (harmadik könyv) végét, a következő logikán alapszik: befejeződjön az év, és befejeződjenek az átkai. Ezt Rási is megerősíti, hozzátéve, hogy ez az aratás ideje, a fák gyümölcsözésének ideje.

Felmerül azonban a kérdés: miért éppen a Sávuot az a határpont, ahol ez az elv érvényesül? A Talmud maga is rákérdez erre, hiszen az „év befejeződése" logikailag inkább a Devárim (ötödik könyv) végéhez kapcsolódna, ahol szó szerint lezárul az év – és lezárulnak az átkok is. A Sávuotnál azonban az év nem fejeződik be szó szerint.

A Ros Hasána traktátus első misnája négy újévet sorol fel: Niszán elsejét, Elul elsejét, Tisri elsejét és Svát tizenötödikét (Tu BiSvát). Sávuot ebben a listában nem szerepel főszereplőként, mégis van egyfajta „újévi" jellege, amint az a talmudi rész folytatásából kiderül. A Talmud az „aceret" kifejezéssel utal a Sávuotra.

Ami azonban a Sávuotot a többi újévtől megkülönbözteti, az a tartalma: a Tóraadás megismétlése és újbóli elfogadása. Amikor a zsidó nép újra eléri ezt az ünnepet, újra magára veszi a Tóra betartásának vállalását – ahogy egykor Szináj hegyénél tette.