Minden zsidó felelős a másikért – az árvut fogalma a Talmudban

Legutóbb az árvut fogalmával kezdtünk foglalkozni: azzal, hogy a zsidók kölcsönösen felelősek egymásért.

Ennek az egyik legismertebb gyakorlati következménye, hogy ha valaki már elmondta a kidust, egy másik pedig még nem hallotta, akkor az, aki már túl van rajta, elmondhatja neki még egyszer.

A forrás: Szanhedrin 27b

A választ a Szanhedrin traktátus 27b oldalán találjuk. Ez a szakasz arról szól, hogy rokonok nem tanúskodhatnak egymásról.

A Tóra kimondja: az apák ne haljanak meg a fiaik bűne miatt, és a fiúk ne haljanak meg az apák bűne miatt – mindenki a saját bűnéért feleljen. Ebből vezeti le a Talmud, hogy egy rokon (legyen szó apáról, fiúról vagy bármilyen más rokonról) nem tanúskodhat a másik ügyében – nehogy éppen az ő tanúsága vezessen ahhoz, hogy a rokonát halálra ítéljék, akár csak vagyoni ügyben is.

„Nem fogja számon kérni" – a kérdés eredete

A szövegben felmerül egy kérdés: valóban igaz-e, hogy az Örökkévaló nem fogja számon kérni valakinek a bűnét a rokonán – tehát ha valakinek az édesapja rosszat tett, azt nem kérik számon rajta? A Tóra a Tizenhárom Tulajdonságban (Isten irgalmának tizenhárom vonásában) azt mondja, hogy igenis számonkéri.

Innen vezették le azt a gyakorlati szabályt, hogy aki már elmondta a kidust, elmondhatja azt még egyszer a később érkezőnek is – akár azért, mert az illetőt egy micva tartotta fel, és emiatt csúszott.