Mózes egyedülálló próféciája

A hetiszakasz neve Beháálotchá, amelynek jelentése: „amikor fölgyújtod [a gyertyákat]". Rási magyarázata szerint a szó szó szerinti értelme az, hogy „amikor fölemeled" – utalva arra, hogy a menórát lépcsőn kellett megközelíteni, és a lángot úgy kellett meggyújtani, hogy az önállóan égjen. A másik magyarázat szerint maga a láng az, ami fölfelé törekszik.

A hetiszakaszhoz kapcsolódik az a halachikus részlet, hogy a menóra hét fényének a gyertyatartó középső szára felé kell vetniük fényüket – a külső karok tehát ferdén égnek, nem párhuzamosan a középsővel.

Miért a prófécia a hetiszakasz belső témája?

Ebben a hetiszakaszban számos különböző esemény szerepel, és nem magától értetődő, mi köti össze őket. Az összekötő szál a prófécia: a szakasz arról szól, hogy fölemelkedünk, mert próféciát kapunk – és nemcsak Mózes, hanem mások is.

A pészách séni esete – prófécia a törvény kiterjesztéseként

A heti szakasz egy különleges pészách-esettel indul: a kivonulás második évében néhányan nem tudták bemutatni a pészách-áldozatot, mert rituálisan tisztátalanok voltak. Ehelyett azt mondták, hogy szeretnék elvégezni az áldozatot. Mózes válasza: „Álljatok és hallgassátok, hogy mit mond az Örökkévaló" (4Mózes 9:8).

Ebből tanul a Rambam egy fontos dolgot Mózes próféciájának egyediségéről: az, hogy Mózes azt mondhatja, „álljatok és hallgassátok" – vagyis ő maga is kezdeményezheti a kapcsolatot az Örökkévalóval –, azt mutatja, hogy Mózes próféciája alapvetően különbözik minden más próféta prófécájától.