Nemes-Konok per a rabbinikus bíróság előtt?? – avagy becsületsértés talmudi módra

A tanítás kiindulópontja egy konkrét, közelmúltbeli per. Nemes Dániel Izrael-párti blogger beperelte Konok Pétert becsületsértő állítások miatt. A kifogásolt kitételek között szerepelt, hogy „Nemes vérszomjas, radikális, cionista", valamint hogy „kevés nála a véresebb szájú náci akad a magyar nyilvánosságban", illetve hogy „szerinte a palesztin gyerekeket is le kell bombázni."

Az alperes első fokon elveszítette a pert, majd fellebbezett. Az ügy érdekessége, hogy mindkét érintett fél – úgy tűnik – zsidó háttérrel rendelkezik.

A halacha alapkérdése: bét din vagy polgári bíróság?

A per kapcsán fölmerül az alapvető halachikus kérdés: ha két zsidónak egymással nézeteltérése van, a halacha előírja, hogy azt bét din (rabbinikus bíróság) előtt kell rendezni. Hogyan lehetséges mégis, hogy két zsidó polgári bíróságon pereskedik egymással?

A válasz az, hogy ez igenis lehetséges – bizonyos feltételek mellett. Ha az egyik fél megidézi a másikat a bét din elé, és az nem jelenik meg, akkor a bét din kiad egy engedélyt, amely tanúsítja, hogy a felperes megtette a kötelező lépést. Ily módon, a vallásos fél nem kerül hátrányba pusztán azért, mert vallását komolyan veszi, és jogosult ezután polgári bírósághoz fordulni.

Mit mond a Tóra és a Talmud a szóbeli megszégyenítésről?

A talmudi alapszöveg

A Talmud tárgyalja a chovél umazik (károkozás és testi sértés) kérdéskörét. A Misna az általános testi sértés esetén öt féle kártérítési kötelezettséget állapít meg: nezek (kár), ripuj (gyógyítási költség), bosét (szégyen), caar (fájdalom) és sevet (munkaképtelenség). Ezek egyike valóban a szégyen, amelyet a testi bántalmazással együtt kell megtéríteni.

A köpés esetét a Talmud külön tárgyalja, és ezt a megszégyenítés egy formájának tekinti. A Misna leszögezi: ha valaki megszégyenít egy mezítelent, egy vakot, vagy egy alvót, fizetnie kell. Ha ráköpött valakire, szintén fizetnie kell.

Ráv Pápá azonban pontosít: ez utóbbi csak akkor érvényes, ha a személyre köptek – ha csupán a ruhájára, akkor nem. Ezt a Talmud egyenértékűnek tartja azzal, mintha szavakkal szégyenítette volna meg a másikat. Eszerint a szóbeli megszégyenítés önmagában még nem kötelez fizetségre.

A Rambam álláspontja

A Rambam (Maimonidész) a Hilchot Chovél uMazik fejezetben tárgyalja ezt a kérdést. Megerősíti a talmudi álláspontot, miszerint a pusztán szóbeli megszégyenítés önmagában nem keletkeztet pénzbeli kötelezettséget. Ugyanakkor hozzáteszi: