Onkelosz története és a mezuza mint védelem

Ehhez kapcsolódik egy másik, fontos réteg is. Jeremiás siralmainak első fejezetében olvassuk azt a verset, amely szerint az Örökkévaló eltávolította Cion minden erősségét, gyülekezetet hívott össze ellene, hogy összetörje ifjait.

A hangvétel nagyon szomorú, keserű – akár vádlónak is nevezhető –, és mégis szerepel benne a „moéd" szó, ami ünnepet, találkozást jelent. Ez ugyanaz a szó, mint az Ohel Moéd, vagyis a Találkozás Sátra kifejezésben. Tehát még ebben a leggyászosabb szövegben is ott van a találkozás, az ünnep fogalma – ez a Tisá beÁv egyik legmélyebb paradoxona: gyász és ünnep egyszerre van jelen benne.

Ez a paradoxon nem csak elméleti. A prófétai ígéret szerint a mai böjt egyszer ünnepnappá fog változni. De nem csak ez ad okot az örömre Tisá beÁv kapcsán: a jeremiási próféta szava szerint ez a nap már most is egyfajta „kihirdetett ünnepi találkozás", nem csupán a jövőben lesz azzá.

Ennek a kettősségnek konkrét halachikus következményei is vannak. Tisá beÁv napján nem mondunk táchánunt, mert – bár böjtnap – bizonyos értelemben ünnepnapnak számít. Tfilint sem viselünk Tisá beÁv reggelén, mert a tfilin dísznek számít – de ünnepi napon sem szoktuk hordani.

A mezuza mint védelem?

Fontos leszögezni: a zsidóság nem babonás vallás. A Tóra kifejezetten arra int, hogy legyünk egyszerűek, tökéletesek az Örökkévalóval, a mi Istenünkkel. Ha valaki babonákat keres – „ha így teszek, akkor úgy lesz" –, az már nem egyeztethető össze ezzel az egyszerűséggel.

A mezuzával kapcsolatos babonák közül a legelterjedtebbek is a mezuza köré szerveződnek: ha valami baj történik, sokan az első dolguk, hogy megnézik a mezuzájukat. Sokan ezt kritizálják. Ha valami rossz esemény történik, az első kérdés az legyen: csinálok-e valami rosszat? Csak azután, ha az ember már átgondolta a cselekedeteit és rendben találta azokat, van helye annak, hogy a mezuzát is megnézze.