Rossz tanács, jó üzlet – a pénzbeli és a szóbeli sanyargatás tilalma

A tanítás a Misna egyik tételéből indul ki, amely kétféle sanyargatást különböztet meg: az adásvételben elkövetett (pénzbeli) sanyargatást és a szóbeli sanyargatást. A két fogalom azért válik szét, mert a Tóra 3. Mózes (Vájikrá) 25. fejezetének 14. mondatában és 17. mondatában is szerepel az oná (sanyargatás) szó, ám a két előfordulás más-más kontextusban jelenik meg. A rabbinikus értelmezés hagyományosan úgy tartja, hogy a két különböző mondat két különböző tilalomra vonatkozik: az egyik a pénzbeli, a másik a szóbeli bántalmazásra.

A 14. mondatban az áll: „ha eladsz valamit felebarátodnak, vagy veszel felebarátoddól, ne sanyargassa egyik ember a másikat" – ez egyértelműen az anyagi természetű visszaélésre, például a túlárazásra vonatkozik. A 17. mondat ezzel szemben a szóbeli sanyargatást tárgyalja.

A szóbeli sanyargatás – váratlan példák

A Misna szóbeli sanyargatásra hozott példái első ránézésre meglepőek. Az egyik ilyen eset: valaki rákérdez egy áru árára, holott valójában nem áll szándékában megvásárolni azt. Ezt a tanítás szóbeli sanyargatásnak minősíti, noha első benyomásra nem ez jutna eszünkbe erről a fogalomról.

A tanítás röviden kitér arra is, hogy mi a különbség a kereskedelem e kétféle aspektusa között. A modern bevásárlóközpontokban például az üzletek szándékosan arra törekednek, hogy a vásárló olyasmit is megvegyen, amit eredetileg nem akart megvenni. Ez az eladói logika évszázadok óta jelen van; a kérdés az, hogy hol húzódik a határ az elfogadható kereskedelmi magatartás és az eladó erőforrásainak kihasználása között.

Ezzel szemben a másik típusú szóbeli sanyargatásra a Misna által hozott példa a báál tesuvá (megtért személy) és a gér (jövevény) megszégyenítése. A múltjukra való célzásszerű utalás – például olyasmi, hogy „emlékezz, mit csináltál korábban", vagy „emlékezz az atyáid cselekedeteire" – tilalmas, mivel a Tóra külön megemlíti: „a jövevényt ne sanyargasd."