Sávuoti zsinagógadíszítés szokása – és pár szó a kohén áldásról

Sávuot ünnepén elterjedt szokás a zsinagóga feldíszítése növényekkel. A Remó megemlíti ezt a szokást, és a Misna Brura is foglalkozik vele. A Misna Brura a Vilnai Gaon nevében egy figyelemre méltó állásfoglalást idéz — fontos azonban pontosan megérteni, hogy mire is vonatkozik ez az állásfoglalás.

A Misna Brura forrásszövege egyértelműen kimondja: „Szoktak állítani fákat a zsinagógában és a házakban, annak emlékére, hogy a Misnában úgy áll: Sávuotkor ítélet születik a gyümölcsfákra." A vilnai Gaon ezt a szokást — tehát a fák állítását — törölte, azzal az indokkal, hogy ez a népek szokása (chukot ha-gojim), utalva arra, hogy más népek is állítanak fát a saját ünnepükön.

Érdemes megjegyezni, hogy a szövegben benne van egy fintor: „ez a népek szokása most" — ami azt sugallja, hogy az eredeti zsidó szokást talán a nem zsidó népek vették át, de ettől függetlenül a Vilnai Gaon le is tett a dologról.

A magyarázatok szépsége

A zsidó hagyományban mindennek megvan a szép magyarázata:

• A virágokra: A Szináj-hegy kopár volt, de az Örökkévaló megjelenésekor kivirágzott — ezt idézik fel a virágok.
• A fákra: A Misnában az áll, hogy Sávuotkor az Örökkévaló ítéletet tart a gyümölcsfák felett — ezért állítottak gyümölcsfát is.

Mit mond a Vilnai Gaon valójában?

A Remó a virágokról szól: azt mondja, díszítsük fel a zsinagógát, és ott meg is állt. A virágok díszítése kapcsán a Misna Brura nem említi, hogy hagyjuk el. A Vilnai Gaon a fákra mondta, hogy ne csináljuk — a virágdíszítés ellen nem emelt szót.

Így a halachikus döntés (poskim) szerint: a virágdísz megmaradhat, a fa állítása ellenjavallott.

Ez utóbbi összefüggésbe hozható a karácsonyfával — a fák állításának szokása ugyanis hasonlóságot mutat más vallások egy bizonyos ünnepének szokásaival. Ami a tyúk-tojás kérdést illeti — ki kitől vette át — ezt történelmi távlatból nem lehet minden kétséget kizáróan megállapítani.