Szánhériv összekeveri a népeket – és eltünteti Ámálékot?

A Misna foglalkozik Szanhérib szerepével a népek összekeverésében, és ezt a Talmud is idézi – állítólag három különböző helyen. A konkrét eset egy Jehuda nevű, amonita betértről szól, aki megkérdezi: szabad-e neki „sidukot" kapni, vagyis szabad-e megházasodnia a zsidó közösségen belül? A kérdés azért merül fel, mert a Tóra kimondja: az amonita ne jöjjön a közösségbe. A „ne jöjjön a közösségbe" kifejezés itt nem a betérést tiltja – hiszen Jehuda már betért –, hanem a házasságkötést.

Rabán Gámliel és Rábi Hósuá vitájában Rábi Hósuá úgy érvel, hogy Szanhérib, az asszír király összekeverte az összes népet, ezért Jehuda valódi amonita származása már nem igazolható biztosan, és így a tilalom rá nem alkalmazható. Az érv alapja a prófécia, amely szerint Szanhérib „eltávolítom népek határait" – vagyis a határokat felszámolta, a népességeket deportálta és összekeverte. A tanítás megjegyzi, hogy ezt ma etnikai tisztogatásnak neveznénk.

A Brákhot-traktátusban van egy hosszabb szugja, amely részletesebben tárgyalja Rabán Gámliel és Rábi Hósuá konfliktusait. Ez az esti imáról szóló vita kapcsán merül fel, és ez volt az az „utolsó szál, ami megtörte a teve hátát" kettejük viszonyában.

Az érv korlátai: valóban összekeverte Szanhérib az összes népet?

A tanítás rámutat, hogy az „összes nép összekeverése" soha nem jelenti valóban az összes nép összekeverését – mindig van kivétel. A Toszfot is felhívja erre a figyelmet: Jeremiás könyvében Szanhérib után is találunk ammonitákat és moabitákat a helyükön, egy Szanhérib utáni próféciában. Ez azt jelenti, hogy Szanhérib valóban végzett népességáttelepítéseket, de nem mindenkit vitt el – ahogyan az izraeliták esetében is: néhányat elvittek, másokat helyben hagytak. Így az ammonitákkal is.

Maga a Jehuda-eset is belső ellentmondást rejt: Jehuda büszkén vállalja amonita voltát, nem titkolja. Az a skeptikus érv, hogy „talán nem is igazi amonita", az ő esetében különösen gyenge lábakon áll. Az érvelés logikája inkább fordítva működik: ha valaki azt mondja, hogy amonita, de valójában nem tudhatjuk biztosan, akkor a kétség az ő javára dönthet. Ez hasonló a kóhéni státuszhoz: ma úgy teszünk, mintha elhinnénk valakinek, hogy kóhén, de valójában teljes bizonyossággal nem igazolható.

Amalék és Szanhérib: egy elterjedt tévhit

Egy széles körben elterjedt nézet szerint az amaléki parancsolat azért vált aktualitását vesztetté, mert Szanhérib összekeverte a népeket, és így az amaléki azonosítása genealógiailag lehetetlenné vált. A tanítás határozottan elveti ezt az álláspontot.

Egyrészt a Talmud nem állítja ezt. Szanhérib szerepe az ammonita–moabita kérdésben merül fel, nem az amaléki parancsok kapcsán.

Másrészt, és ez döntő érv: a Rámám (Maimonidész) hosszan ír arról, hogyan kell az amaléki parancsot teljesíteni – és egyáltalán nem hivatkozik Szanhéribra. Ha ez az érv érvényes lett volna, a Rámbám biztosan alkalmazta volna, hiszen azzal könnyedén feloldhatott volna egy rendkívül nehéz parancsot. Hogy nem teszi, azt jelzi: eszébe sem jutott, és senkinek nem jutott eszébe egészen a modern gondolkodókig, hogy Szanhéribet ürügyként használják az amaléki parancs semlegesítésére.