Szeresd felebarátodat – de ki is a „felebarátod”?

A „felebarát" fogalmát a hagyomány három szinten értelmezi: az első szerint bárki lehet felebarát, a második szerint csak a zsidó, a harmadik szerint csak a vallásos zsidó. A témával kapcsolatos talmudi forrásokból meglepően kevés van.

A Talmud két alkalmazása

A Talmud két konkrét helyen idézi halahikus összefüggésben a „szeresd felebarátodat" parancsát.

Az első a kivégzés módját szabályozza. A parancs alapelvéből – ne tedd mással, amit nem szeretnél magadnak – az következik, hogy a halálbüntetést a lehető legkíméletesebben kell végrehajtani. Ez azt jelenti, hogy az elítéltet kétembernyi magasságból kell letaszítani, hogy gyorsan meghaljon.

Felmerül a kérdés: miért nem elég alacsonyabb magasság, ha már tíz tefách mélységű gödörbe esve is meghal az ember? A válasz az, hogy itt nem az a cél, hogy egyáltalán meghaljon, hanem hogy minél gyorsabban és fájdalommentesebben – ez a „szép halál" elve, a mitá jafa.

A második halahikus alkalmazás a házasságkötésre vonatkozik. Ráv nevében hozzák: tilos az embernek feleségül venni egy nőt anélkül, hogy előbb meglátta volna, mert ha valami nem tetszik neki benne, megutáltatódhat számára – és ez ellentétes lenne a „szeresd felebarátodat" parancsával.

Ez a két eset az, ahol a Talmud halachikus szempontból hivatkozik erre a parancsra.

Az egyiptomiak mint „felebarátok"

A Tórában, Egyiptom „kifosztásának” leírásánál ez áll:

„Beszélj a nép fülébe, és kérjenek mindenki az ő felebarátjától, és minden asszony az ő felebarát nőjétől ezüstedényeket és aranyedényeket."

Az egyiptomiakra tehát a Tóra a réá szót – azaz „felebarát" – alkalmazza.

Ez azért meglepő, mert eddig az volt a benyomás, hogy a „felebarát" kifejezés kizárólag a zsidókra vonatkozik. Érdemes megjegyezni, hogy ugyanezt a jelenetet a Tóra korábban, más nyelvezettel is előrevetítette: ott még „szomszédasszony" és „háza lakója" kifejezéseket használt, minden különösebb minősítés nélkül. Mire azonban a szöveg idáig eljutott, az egyiptomiak „felebarát" rangra emelkedtek a szóhasználatban – és a Tórában semmi sem véletlen.