Szomszédok károkozása, 1. rész – és a tefilin levétele Ros Chodeskor (CM 156:1)

Mikor vesszük le a tfilint Ros Chodeskor?

Ez egy klasszikus, sokat vitatott halachikus kérdés: reggel felvesszük a tfilint, majd a Muszáf-imára levesszük – de pontosan mikor? A Halachipedia harmincegy forrást sorol fel erre az egyszerű kérdésre, ami jól mutatja, mennyire nem magától értetődő a válasz.

A legelterjedtebb szokás – amit a Misna Brúra is képvisel – a következő: elmondjuk a Sáchrit-Amidát, felolvassuk a Tórát, visszavisszük a Tóra-tekercset, majd elkezdjük mondani az Ásré-t és az U'vá löCijont. Egészen a Kedusáig rajtunk marad a tfilin, utána viszont lassan, fokozatosan elkezdjük levenni, úgy időzítve, hogy mire a Kadishoz érünk, addigra megszakítás nélkül tovább tudjunk lépni a Muszáfba.

Ennek a gyakorlatnak azonban van egy komoly gyakorlati problémája: eközben a tfilin „csak úgy” ott hever, kabbalisztikus okokból levéve, de még nem a helyén. Ezért ilyenkor azt szokták javasolni, hogy takard le valamivel – akár egy közösségi tálittal, akár a saját tfilin-tasakoddal, akár egyszerűen az ingujjaddal.

Az általánosan elterjedt megoldás

A leggyakoribb gyakorlat ezzel szemben az, hogy előbb mondják el a Kadist, és csak utána veszik le a tfilint – méghozzá anélkül, hogy közben beszélnének, hiszen a Kadis egybefolyik az Amidával, és a kettőt egyszerre kell elkezdeni mindenkinek. Ennek technikai megoldására az előimádkozó ilyenkor ráüt valamire a közelében – egy padra, asztalra –, jelezve, hogy innentől mindenki egyénileg, saját tempójában imádkozik tovább.

A mi közösségünk szokása

Mi ezzel szemben úgy csináljuk, hogy először vesszük le a tfilint, és csak utána mondjuk el a Kadist. Ha jól belegondolunk, ez lényegében ugyanaz a logika, mint ami szombaton történik: amikor visszavisszük a Tórát, van, ahol ilyenkor mondja el a rabbi a dróséját.