Táncolhat-e a király (vagy a miniszter)? Dávid király és Michál, Saul lánya

A szombati haftará arról szólt, hogy Dávid király hazahozza az elrabolt frigyládát, és elhatározza, hogy szentélyt épít. Nátán prófétával tanácskozik erről, és ugyanitt szerepel a történet egy híres jelenete: Dávid tánca.

Dávid tánca és Michal kritikája

A szöveg leírja, hogy Dávid teljes erejéből táncolt, és len éfodot viselt. Ezt követően Michal, Saul lánya kiment eléje, és szemére vetette viselkedését. Szavainak lényege szerint Izrael királya szégyenletesen fedte fel magát a szolgák szolgálónői előtt, „ahogyan fel szoktak fedetni egyesek az üresek közül" – a rék szó az ürest, a semmirevalót jelenti.

Dávid válaszában felidézi, hogy az Örökkévaló őt választotta, nem Michal apját. Végül kijelenti:

„még ennél is sokkal jobban meg fogom vetni saját magamat, és megvetett leszek a magam szemében – és azok által, akiket említettél, szolgálónők által, leszek megtisztelve."

A szöveg zárása szerint Michalnak nem lett gyereke haláláig, ami általánosan büntetésként értelmeződik azért, mert Dávidot így kritizálta.

A magyarázat nehézsége: miért büntették Michalt?

A tanítás egyik visszatérő kérdése, hogy miért volt Michal büntetése ilyen súlyos, hiszen látszólag teljesen igaza volt. Dávid válasza sem teljesen egyértelmű elsőre.

A Jeruzsálmi Talmud kétszer is foglalkozik ezzel a jelenettel. Az egyik hagyomány szerint Michalnak volt egy Eglá (borjú) nevű felesége Dávidnak. A Talmud szerint ez valójában Michál, aki azt a büntetést kapta, hogy „olyan hangot adott, mint egy borjú, és meghalt".

Pirké Ávot és a párduc-hasonlat

Az egyik magyarázat a Pirké Ávot (5:20) tanítására támaszkodik, amelyben Jehuda ben Téma azt mondja: