Teurgia: vajon az ember befolyásolhatja a spirituális világot?

A Kórách-szakasz vizsgálatának egyik kevésbé tárgyalt aspektusa az úgynevezett teurgia kérdése – vagyis az, hogy képes-e az ember befolyásolni az Örökkévalót. A zsidó gondolkodás szerint hagyja-e magát a Teremtő arra, hogy az emberek hatással legyenek rá, meggyőzzék, sőt akár manipulálják? Ez a kérdés a Kórách-lázadás szövegéből bontható ki, de párhuzamos szöveghelyeken is megjelenik.

Kórách lázadásának egy sajátos olvasata

A Kórách-szakasz legelején Kórách és társai felkelnek Mózes ellen. A szöveg szerint köztük vannak az ünnepek hívói (koriei moéd), vagyis azok, akiknek szerepük volt az újhold kihirdetésében. Az újhold megállapítása a bírósági eljáráshoz kötött: a tanúk megjelennek, kihallgatják őket, és amit ők mondanak, azt fogadják el – még akkor is, ha esetleg tévedtek. Amit a bíróság kinyilvánít, az érvényes lesz.

Ebből a Kórách-értelmezés egy érdekes következtetést von le: ha a zsidó bírák meg tudják határozni, hogy mikor van újhold, és ezzel közvetve azt is, mikor kezdődnek az ünnepek (moédim), akkor ők bizonyos értelemben befolyásolják az Örökkévalót – meghatározzák az isteni naptárt. Kórách felvetése az lehetett, hogy Mózes is hasonlóképpen tesz: nem az isteni akarat szabad megnyilvánulása vezet minden döntéshez, hanem Mózes tudja, hogyan irányítsa, hogyan „manipulálja" a Teremtőt. Ez Kórách szerint igazságtalanság: Mózesnek nem azért van mindig igaza, mert igaza van, hanem mert ő ért ahhoz, hogyan befolyásolja az Örökkévalót.

A bálványimádás logikájának párhuzama

Ez a gondolatkör nem áll messze a bálványimádó mentalitástól. A bálványimádók sokféle bálványt tartottak, mert ez rendkívül praktikus volt: ha az egyik nem segít, a másikhoz lehet fordulni. A bálvány egy eszköz, egy szolgáltatást nyújtó erő. Ezzel szemben a zsidóság alapelve éppen fordított: mi szolgáljuk a Teremtőt, nem ő szolgál minket.

Ennek szemléletes képe a Fáraó, aki a Níluson áll. Az egyiptomiak istensége a Nílus volt, és a Fáraó szó szerint fölötte áll – ő van felül, az isten alatta. Ez a kép azt fejezi ki, hogy aki bálványt imád, az maga fölé helyezi magát az istenséghez képest, azt eszközként kezeli.

Jób és a kémek küldése: párhuzamos szöveghelyek

A kémek és Jób

Amikor Mózes elküldte a kémeket Kánaán földjére, a következőt mondta nekik: nézzék meg a földet, vizsgálják meg, van-e ott fa vagy nincs. A Talmud (Bava Batra 15a) szerint ez a kérdés valójában nem a növényzetről szólt: van-e ott egy kóser ember, aki megvédi az ott élőket az érdemeivel? A „fa" (ec) és a helynév „Uc" héber gyökbetűi megegyeznek, és ebből a Talmud azt olvassa ki, hogy Mózes Jóbra kérdez rá, aki az Uc földjén élt.

A Bava Batra 15a-b hosszan tárgyalja Jóbot: mikor élt, valóban élt-e, milyen nagyszerű volt, milyen szenvedéseket viselt el. Az egyik vélemény szerint Jób soha nem élt valóságosan – az egész egy hasonlat, amely azt tanítja, hogy minden körülmények között, tűzön-vízen keresztül kell szolgálni az Örökkévalót, még akkor is, ha úgy tűnik, elengedi a kezünket.