Tűzgyújtás tilalma: szigorúbb vagy enyhébb?

A tanítás alapját a Tórának az a parancsa adja, amely így hangzik: „Ne gyújtsatok tüzet mind a ti lakóhelyeiteken a szombat napján." Ez a tilalom különleges helyen szerepel a szombati munkák rendszerében, és számos kérdést vet fel mind a talmudi, mind a késő középkori rabbinikus irodalomban.

A 39 főmunka

A szombati tilalmak rendszere a 39 főmunka (héberül: avot meláchá) köré szerveződik. A bölcsek szívesebben emlegetik „40 mínusz 1"-ként, mert a 40 kerekebb szám, mint a 39. Ezek a munkák a Misnában vannak összegyűjtve – nem a szombati traktátus első misnájában, hanem egy önálló felsorolásban.

A főmunkák rendszere azt is implikálja, hogy léteznek mellékmunkák (toladot) is. A teljes lista hagyományos csoportosítása a kenyérkészítés folyamata köré épül: vetés, szántás, aratás, kévézés, cséplés – és így tovább, egészen a kenyér elkészítéséig. Hasonlóan szervezett párok jellemzik a listát: van, ami pozitív és negatív párban szerepel, mint az írás és a törlés, vagy az építés és a rombolás.

A 39-es szám a botütések számával is párhuzamba állítható: a Tóra 40 ütést ír elő büntetésként, de a bölcsek értelmezése szerint „ne üss többet" azt jelenti, hogy eggyel kevesebbet kell ütni, tehát 39-et, amelyek szabályosan eloszthatók: 13-13-13, bal oldalra, jobb oldalra és középre.

A vita: miért van kiemelve a tűzgyújtás?

A talmudi irodalom és Rási két véleményt idéz arról, miért emeli ki külön a Tóra a tűzgyújtás tilalmát, miközben azt a 39 főmunka egyikeként amúgy is tiltotta:

Az első vélemény szerint a kiemelés azért történt, mert a tűzgyújtás csupán tilalom (lav), amelyért nem jár halálbüntetés – szemben a többi munkával, amelyeket szándékos megszegés esetén halállal büntettek.

A második vélemény szerint a kiemelés célja az, hogy a 39 munkát egyenként, külön-külön különítse el egymástól. Ez a nézet azt implikálja, hogy ha valaki véletlenül több munkát is elvégzett egyszerre (mert nem tudta, hogy szombat van), akkor mindegyikre külön-külön áldozatot kell hoznia – nem elegendő egyetlen áldozat az egész vétkezésre.