Várd meg, míg magától fellobban – és a zsinagógai gyertyagyújtás

A mostani hetiszakasz neve Beháálotéchá – a Tóra leghosszabb hetiszakaszát követő szakasz, és egyben a leghosszabb nevű hetiszakasz. A szó gyöke az álá (áyin-lamed-hé), melynek jelentése: fölmenni. A beháálotéchá tehát azt jelenti: „amikor te fölviszed" – konkrétan: amikor fölviszed a menóra fényeit. A szakasz tehát a gyertyák fölgyújtásával, pontosabban fölvitelével kezdődik.

A Hanuka-kapcsolat

A megelőző szakasz, a Nászó végén szerepelnek a törzsfők által az avatásra hozott ajándékok. Mivel ezek az ajándékok az avatáshoz (héberül: hanuka) kapcsolódnak, és maga a Hanuka ünnepe is avatást jelent, ezért Hanuka idején ezt a szakaszt olvassuk. A hanuka szó egyébként általánosabb értelemben is használatos: például amikor valaki új házba költözik.

Áron és a léviták törzse – Rási magyarázata

Rási ehhez a szakaszhoz kapcsolódóan megjegyzi: miután a törzsfők mindegyike ajándékot hozott az avatásra, Áron elszomorodott, mert sem ő, sem a léviták törzse nem vehetett részt ebben. A héber szöveg ezt úgy fejezi ki, hogy „elgyengült a tudata" – ami magyarul azt jelenti: irigykedett. Irigykedett, hogy a többiek adhattak, ő pedig nem.

Erre az Örökkévaló azt mondta Áronnak: a tiéd annál is nagyobb, mint az övék – te gyújthatod a gyertyákat.

A Rámbán ezt a kapcsolatot még szorosabbra fűzi: a törzsfők ajándékai csak addig voltak érvényesek, amíg állt a Szentély, a Hanukát azonban akkor is megünnepeljük, ha nincs Szentély.