Mekách táut, 2. rész – miben különbözik a túlárazástól? (CM 232:1)

Onáá (túlárazás): az az eset, amikor valaki többet kér egy termékért, mint amennyit az valójában ér. Ha valaki egy száz forintot érő tárgyért hatszáz forintot kér, az egyértelműen onáá.

A szabály a következő: egy hatodrésznyi felárig ez normálisnak számít, és az adásvétel érvényben marad. Ha pontosan egy hatodnyit kér túl, az már onáának minősül, de az üzlet még mindig érvényes marad – csupán a különbözetet vissza kell adni.

Ha viszont ennél is többet kér valaki, akkor a károsult fél elállhat az egész ügylettől: nem lehet azt mondani, hogy „száz forintot ért, hatszázat fizettél, de most már csak ötszázat adok vissza” – az érintett fél teljes egészében visszaléphet a vásárlástól.

Amikor nem az ár, hanem a mennyiség téves: a tévedésen alapuló adásvétel

Fontos különbséget tenni az onáá és a tévedésen alapuló adásvétel (mechirá b'táut) között. Ha az eladó tévedésből kevesebb árut vagy más súlyt ad, mint amiben megállapodtak, arra nem az egyhatodos szabály vonatkozik: az ilyen ügylet azonnal érvénytelenné tehető, függetlenül attól, mekkora volt az eltérés.