Ez a videó előfizetéshez kötött
Fizess elő, hogy megnézhesd a teljes felvételt.
Mekách táut, 3. rész – mi a teendő, ha nem korrigálható a számítási hiba? (CM 232:1)
Képzeljétek el, hogy ti vagytok a bíró, és jönnek hozzátok az emberek egymillió dolláros üggyel – ilyenkor az ember nagyon összeszedi magát, alaposan foglalkozik a kérdéssel. De ha utána jön egy szegény ember ezer forintos üggyel, könnyen a
Képzeljétek el, hogy ti vagytok a bíró, és jönnek hozzátok az emberek egymillió dolláros üggyel – ilyenkor az ember nagyon összeszedi magát, alaposan foglalkozik a kérdéssel. De ha utána jön egy szegény ember ezer forintos üggyel, könnyen adódhat a kísértés, hogy azt kevésbé komolyan vegyük. A Tóra szerint nem szabad így hozzáállni. Az igazság igazság – neked, bírónak ugyanazzal az odafigyeléssel kell megvizsgálnod egy ezerdolláros ügyet, mint egy ezerforintosat. Nem az összeg nagysága az, ami számít.
A dió példája: mikor jár vissza valami
Ha valaki visszamegy panaszkodni, hogy nem annyi diót kapott, amennyit ígértek neki, a Sulchán Áruch szerint elvileg visszamehet. Ha egy kiló diót ígértek neki, és tíz dekával kevesebb van benne, jogosan reklamálhat – más kérdés, hogy ezt a gyakorlatban nehéz lenne bizonyítania.
A Talmud különbséget tesz két eset között. Az egyik az, amikor valaki becsap – vagyis túlárazza az árut, azt hazudva, hogy ennyi az ára, miközben tudja, hogy nem annyi ér. Ez a súlyosabb eset, ezt hívjuk megtévesztésnek [onáá]. A másik eset a tévedés: ha a kereskedő nem szándékosan mond valótlant, csupán tévedésből nem annyit adott, amennyit kellett volna – ez az eset korrigálható.
Amikor valaki kimérve ad el a barátjának valamit – akár mennyiségben, akár súlyban –, és utólag kiderül az eltérés, mindig visszajár valami. Ebben egyet is szoktak érteni a Talmud magyarázói, csak abban vitatkoznak, hogy pontosan mi jár vissza: a pénz, a termék, vagy akár az egész üzlet felbontható-e.
Nézzünk két konkrét esetet. Ha valaki 100 diót vett tőled, de tévedésből 101-et kapott, akkor egy dió jár vissza neked. Fordítva: ha valaki 100 diót fizetett ki, de csak 99-et kapott, akkor egy dióval tartozol neki. Mindkét eset olyan, amelyben a hiány pótolható – ezt hívjuk úgy, hogy „efsár lehaslim”, vagyis „lehetséges kiegészíteni”.
Amikor a hiányt nem lehet pótolni: az ingatlan példája
De mi van akkor, ha a hiányt nem lehet csak úgy pótolni? Erre a klasszikus példa az ingatlan. Ha valaki vesz egy 100 négyzetméteresnek hirdetett lakást, és utólag lemérve kiderül, hogy az valójában csak 90 négyzetméter, akkor az eredeti tulajdonos nem tudja egyszerűen arrébb tenni a falakat, hogy pótolja a hiányzó 10 négyzetmétert. Itt nincs mód a fizikai kiegészítésre.
A teljes tartalom előfizetéshez kötött
Fizess elő, hogy hozzáférj ehhez a siurhoz teljes egészében, videóval és szöveggel együtt.