Binjomin.hu
Siurok›Mekách táut, 9. rész – ki viselje a szállítási költséget? (CM 232:21-22)

Ez a videó előfizetéshez kötött

Fizess elő, hogy megnézhesd a teljes felvételt.

Gemara

Nincs megadva

Halacha

Mekách uMemkár

Parasa

Nincs megadva

ForrásanyagMegjelenés: 2026. 07. 28., kedd

Mekách táut, 9. rész – ki viselje a szállítási költséget? (CM 232:21-22)

Az evésre vagy vetésre szánt mag esete Vegyük azt a helyzetet, amikor valaki magokat ad el, amelyeket evésre szán – búzát, árpát, éppen ilyesmiről szól a heti szakasz is –, a vevő pedig mégis elveti azokat, és a mag nem hajt ki. Mi ilyenkor

Az evésre vagy vetésre szánt mag esete

Vegyük azt a helyzetet, amikor valaki magokat ad el, amelyeket evésre szán – búzát, árpát, éppen ilyesmiről szól a heti szakasz is –, a vevő pedig mégis elveti azokat, és a mag nem hajt ki. Mi ilyenkor a törvény? A válasz egyszerű: ha valaki evésre szánt magot vett, majd elvetette, az az ő döntése volt, tehát nem jár vissza a pénz. Aki már be van hangolódva ebbe a témába, tudja, hogy ez a helyzet – hiszen erős, jó minőségű mag volt, tehát nem azért nem kelt ki, mert hibás lett volna.

Van azonban egy izgalmas kivétel: a lenmag. A lenmagot ugyanis a legtöbben elvetik, de vannak, akik megeszik. Éppen ezért, ha valaki lenmagot ad el, és a vevő elveti, majd az nem kel ki, az eladó nyugodtan mondhatja: „Én ezt evésre adtam el.” Ezt egyébként már sokszor tanultuk, hiszen ez a Bává Bátra traktátus hatodik fejezetének első mísnájában szerepel: az ilyen ügyekben nem a többséget követjük. Vagyis hiába áll a többség a vetés mellett, ez a többség nem irányadó.

A bizonyítás terhe: aki kétségből akar pénzt kihozni

Ha a vevő még nem fizetett ki mindent, akkor ez egy szafek – egy kétséges eset: kétséges, hogy valóban evésre vagy valóban vetésre adta-e el az eladó, illetve valóban evésre vagy vetésre vette-e a vevő. Ilyenkor az az elv érvényesül, hogy aki a kétségesből pénzt akar kihozni, annak kell bizonyítania. Esetünkben ez az eladó, hiszen ő még nem kapta meg a pénzt.

Ha viszont a vevő már előre közölte, hogy vetésre veszi, akkor természetesen az ő szava a mérvadó, és ennek megfelelően kell eljárni. Ugyanez a helyzet, ha valaki gyógyításra, festésre vagy bármi más, nem evésre szolgáló célra vásárolja meg az árut – az elhangzott, előre közölt szándék dönt.

Ha a vevő elviszi máshová az árut

Most nézzük meg azt a helyzetet, amikor a vevő előre jelzi: „Ezt egyébként el fogom vinni máshová, és ott eladom.” Joggal kérdezhetnénk: mit érdekli ez az eladót? Hiszen megvetted, a tiéd, azt csinálsz vele, amit akarsz – miért kellene neki elmondanod, mire készülsz?

A válasz az, hogy ennek bizony van halachikus következménye. Ha ugyanis a vevő külföldre viszi az árut, és ott találja meg benne a hibát, az egészen más törvényi helyzetet teremt, mint ha itthon derülne ki a hiba.

A teljes tartalom előfizetéshez kötött

Fizess elő, hogy hozzáférj ehhez a siurhoz teljes egészében, videóval és szöveggel együtt.